Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1932
21 Györgyné, szül. Boros Katalin — ma már nem tudom. Egyszerű asszony lehetett, mert az alapítólevelén Wohlmuth Istvánt olvasom „névaláíró" gyanánt. De jószívű magyar asszony volt mutatják a levél e szavai; „. . . hálából az isteni Gendviselés iránt, amely az élet javaival megáldott s lehetővé tette, hogy vagyonom fölöslegéből másoknak is juttassak, és szeretetből édes hazám iránt, amelynek boldogabb jövőjéhez egy porszemmel én is hozzájárulhatok mint jó honleány, ha a haza jövőjének, szeretett magyar nemzetem ifjúságának tanítását és nevelését tehetségemhez képest előmozdítom: 1000 . . . koronával . . . koronajáradék-kötvényben, alapítványt teszek a ciszterci rend vezetése alatt álló bajai kath. főgimnázium tanulói számára.“ Kívánja, hogy két szorgalmas tanuló, első sorban rokonainak gyermekei élvezzék a kamatot, ha méltók az ösztöndíjra, s ha valamikor megszűnnék a főgimnázium, csatoltassék a tőke Baja város Szegényalapjához. Utolsó 40 К-ás kamatját 1923-ban adta ki az intézet. 31. Weidinger Dezső-alapítvány. W. D., bajai földbirtokos, intézetünk egykori növendéke, 1909 január 28-án tette le alapítványát 1000 koronás koronajáradékkötvényben. „Mint hálás lekötelezettje, mondja az alapítólevél, a bajai főgimnáziumnak, melynek tanulója voltam és azon óhaj által indíttatva, hogy hazánk és szülővárosom nevelő-ügyének némi szolgálatot tehessek . . alapítványt teszek.“ Azt rendeli az alapító, hogy a jutalmat bajai születésű, bármely vallású V. osztályos jó tanuló kapja a tanári kar szavazata szerint, s kapja meg a többi osztályokban ugyanaz, míg megérdemli. Ha a bajai főgírnn. megszűnnék, kapja az alapítványt egy másik bajai középiskola, ha nincs, a városi szegényalap. Utolsó 40 К-ás kamatát 1923-ban egy kis II. oszt. diák kapta. Talán mert nagyon kis érték volt akkor már a 40 kor. 32. Horváth Kornél dr.-alapítvány. Horváth Henrik, a bajai főgimnáziumnak 1867-től 1882-ig tanára, korán elhunyt fia emlékére és nevére már maga óhajtott alapítványi tenni. Alapítólevelében így nyilatkozik szándékáról : „A Mindenható . . . elragadta tőlem egyetlen fiamat, atyai büszkeségemet. Keresem az utat és módot, nem arra, hogy soha meg nem szűnő atyai fájdalmamat csillapítsam, hanem hogy élővé tegyem az ő szíve állandó vágyát: erőt, egészséget és boldogulást szerezni másoknak. Ez a törekvés indít arra, hogy korán elhunyt fiamnak, Horváth Kornél dr. aradi orvosnak emlékezetére azoknak a városoknak a főgimnáziumaiban, melyekhez úgy az ő, mint az én életemnek nevezetesebb vagy tartósabb időszakai fűződnek, csekély erőmhöz képest alapítványokat tegyek. Egyenkint 1000—1000 . . koronát adományozok a főgimnáziumnak Baján, hol fiam született, Nagybányán, ahol középiskolai tanulmányait végezte, Aradon, ahol mint gyakorló orvos működött és Lőcsén, ahoí én tanári pályámat befejeztem. . . .“ A bánatos atya maga is fia után ment, mielőtt szándékát teljesíthette volna. A félbemaradt ügyet felesége, Joannovits Julia fejezte be 1910 dec. 1-én kiállított alapítólevelével. (1909—10-i Ért. 38. 1.) Az alapítvány kamatait a 3. pont szerint a bajai kath. főgimnázium legfelső osztályának egy róm. kath. szorgalmas tanulója kapja, akit a tanári kar érdemesnek tart. A bajai kath. főgimn. megszűnése esetén az alapítvány az új intézetnek, ennek hiányában a szegényalapnak jut.
