Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1932
13 töndíjalapítót említi az 1879—80-i Ért. (119. 1.): „Dr. Ivánovits Pál 500 frtos alapítványa 1880. Az alapító évenkint 25 irtot ad az igazgató által vallás-különbség nélkül kijelölendő legjobb viseletű, szorgalmas szegény tanulónak.“ Az alapítvány tőkéjét azonban ő sem tette le, de haláláig nyolc éven át eljuttatta az igazgatóhoz a 25 frtokat, sőt meg-megtoldotta ez ösz- szeget egy-két arannyal is. Halála után gyermekei: dr. Ivánovits Iván, Drescherné Ivánovits Anna és Ivánovits Sándor gondoskodtak jószándéka megvalósításáról. 1888 május 3-án kelt alapítólevelükben írják: „Megboldogult atyánk, szentiványi dr. Ivánovits Pál orvos, volt bajai lakosnak a tanügy iránt egész életén keresztül tanúsított szeretete arra indít bennünket, hogy szent emlékét e téren megörökítendő, szegény tanulók buzdítása és jutalmazására oszt. ért. ötszáz forintos alapítványt tegyünk.“ Az alapítvány atyjuk nevét viseli, előbb a város majd az igazgató kezeli s kamatait kapják „szegény sorsú, jeles előmenetelő tanulók, vallásra való tekintet nélkül.“ Az alapítvány 20 frt. majd 40 K. jó kamatát húsz éven át, 1918-ig élvezik diákjaink. 1922-ben a kamat már romló 160 K, az utolsó, 1923-ban leromlott 35 K. 11. Wronszky Ferenc-alapítvány. Csak az 1882-es városi átirat értesít róla, más följegyzés nincs. „Néhai Wronszky Ferencz a bajai gymna- zíum első osztályába járó jó magaviseletű és jó tanuló ifjú számára 5 kamat mellett 200 frtot hagyományozott, mely összeg . . . Baja város alapítványi pénztárába le is fizettetett s ezentúl gyümölcsözőleg fog kezeltetni.“ A kis első oszt. tanulók meg is kapták az alapítvány kamatait negyven éven át 1923-ig. Utolsó kamata ekkor: 15 K. 12. Trszkity Mátyás-alapítvány. Még 1854-ben halt meg a jólelkű bácsi plébános. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy „mindenek árverésen eladatva kielégíttessenek, ha pedig valami maradna a pénzből, árváktá- rába bétevődjön, és egy deák erkölcsös Trszkity évenkint vegye kamatját, elsők pedig Trszkity József fiai és unokáinak unokái.“ A hagyatékból tisztán megmaradt 962 frt 98 kr-t a városi tanács átvette, azonban Trszkity nevű vagy rokondeák évekig nem akadt a gimnáziumban. Végre is 1884-ben Drescher Ede polgármester alapítólevelet állított ki az alapítványról, mely ekkor már 1.238 frt. 25 kr-ra szaporodott s benne leszögezte, hogy elsősorban Trszkity József bajai lakos utódai, másodsorban bármely velük vérrokon Trszkity-deák, harmadsorban — ha ilyenek nincsenek — egyéb érdemes tanulók is megkaphatják az alapítvány kamatait. (1883—84. Ért. 86. 1.). így jut a 65 frt 84 _kr jutalomhoz elsőnek még ebben az évben egy Váczky Dezső nevű deák. Élvezik is nyugodtan a summában elég tekintélyes jutalmat különb-különb nevű diákok egészen 1908-ig, mikor a város egy igazi Trszkity kérésére úgy módosította az alapítólevelet, hogy az alapítvány ne legyen a főgimnáziumhoz kötve, hanem a tanítóképzőbe vagy polgáriiskolába járó Trszkityre is kiterjeszlessék. A főgimnázium igazgatója megföllebezte a határozatot, a minisztérium azonban helybenhagyta, csak annyit, enyhített rajta, hogy az elsőbbség joga a főgimnáziumot illeti. (1908—09. Ért. 53. 1.). Ennélfogva az alapítványnak megszűnt állandó jellege s a következő években csak 1910-től 1915-ig élvezte gimnazista, innen kezdve csak az utolsó, 1923. évben jutott megint gimnazistának számra nagy, értékre kevés 616 K, kamatja,
