Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1932
10 Az utolsó év, 1923, utolsó kamata mindössze 50 kor, A város elvesztette tekéit, a gimnázium jutalom-kamatait, 5. Adamovits Ferenc-alapítvány. 1846 január 30-án kelt Ada- movics Ferenc Bács-Bodrog vármegye táblabírójának végrendelete — hiteles másolata az irattárban — melynek 1. pontja így szól: „Hagyok tizenötezer váltó, vagyis hatezer forintokat pengőben . . , örök alapítványul Stipendium cim alatt hat tanuló fiuk számára, hogy , . . behárulandó kamataiból mindegyik tanuló évenkint 60 pengőt húzzon azon nyilvános feltétel mellett, hogy legelőbb is nemes Adamovits nemzetségemből származandó két tanulófiak . . . elsőbbségi jogot igényelhetnének. Mivel Mátits Tamás Baján tanuló fiú az 1840. évi 1-ső május napján történt dühöngő tűzvészből két testvér néném kiszabadulásukat élete veszedelmével szorgalmazván, ahol maga is végtére azokkal annak martalékává lön, ugyanezért ha ezen Mátits atyámfia nemzetségéből létezne vagy létezni fogna jóerkölcsű, elsőrendet érdemlő tanulófiak, mindenkor kettő első latin iskola kezdetétől egész legfelsőbb iskola pálya végzésig . . . elsőbbségi joggal bírjanak." — Ha nem akad sem Adamovits, sem Mátits-családbeli tanuló, részesülhetnek az alapítványban más ági rokonok és idegenek is, de csak „bajai származású, jó erkölcsű fiák . , . legyenek azok nemesek vagy nem nemesek." Az értékes alapítványt csak az 1854—55. isk. évben valósította „cs. k. helytartósági magas kormányunk kegyes kinevezése" (Ért. 22. 1.) és 5 tanuló jutott évi 50 pengőforinthoz tanulósága végéig. — A nagyobbrészt családi jellegű ösztöndíjat több ízben élvezték azután is intézetünk tanulói, utoljára 1915-ben kapott bajai tanuló az alapítványból 200 koronát. 6. Vörösmarty-ösztöndíjalapítvány. 1858-ban az intézet Vili, oszt. tanulói Emlény című könyvet adtak ki. Tartalmát saját irodalmi termékeikkel töltötték meg. Magyar tanáruk Kolmár József, Petőfinek társa pápai diáksága idején, irányította ezt a mozgalmat s az ő leikéből fakadt a gondolat, hogy az évenkint „az ifjúság műveiből szerkesztendő" Vörösmarty- album jövedelméből és nagylelkű adakozók hozzájárulásából alapítvány tőkét gyűjtsenek. Az alapítvány javára már az első évben összegyűlt 300 pengőforint, (1859-i Ért. 36. 1.) s mikor Kolmár József, mint a „Vörösmarty- ösztöndíj alapítója" 1860 július 31-én az alapítólevelet megírja, az alaptőke 377 frt. 80 kr.-t tesz ki. Ez összeg aztán 400 o. é. frt.-ra szaporodott s a városi hatóság felügyelete alatt a Bajai Takarékpénztárnál kamatozott. (Városi átirat 1882-ből.) „Az alaptőkének — mondja az alapítólevél 13. §-a — egy évi 5 '7,,-os kamatjával a gymnasiumi felső osztálynak azon növendékei jutalmazandók, vallás és nemzetiségrei tekintet nélkül, kik a magyar nyelv és irodalomban legkitűnőbb, de a többi tantárgyakban is legalább kielégítő előmenetelt tanúsítottak s azon évben erkölcsi megrovásra okot nem adtak." A 14. § szerint: „A jutalmazandók kinevezése a magyar irodalom tanárát illeti." Az abszolutizmus jármát nyögő magyar lélek diktálja a 19. §-t: „Ha a Vörösmarty-ösztöndíj . . . mitől az Ég óvjon ! — a magyar nyelv" nek ez intézetben elenyészte által fölebb kitűzött céljától elesnék : akkor az egész alapítványtőke a vele legközelebb rokon magyar tudományos Akadémia pénzalapjához csatolandó."
