Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1931

Szarvas Gábor és intézetünk. — Megemlékezésül születése százéves fordulóján. — (Születelt 1832 márc. 22. — meghalt 1895 okt. 12.) Ujjá-szépült intézetünk falán márványtábla hirdeti ifjúságunknak, hogy nagy nyelvtudósunk, Szarvas Gábor tanítványa és tanára is volt gimnáziumunknak. 1842 októberében mint 10 éves kis bogárfekete szemű, kondorhajú vékony fiúcska iratkozott be Pendl János sz. Ferenc-rendi igazgató előtt az intézetbe s hat év után a szabadságharc felviharzása idején, 1848 június 10-én mint 16 éves öreg-diák hagyta el. Mikor meg fiatal jogász korában betegsége miatt itthon időzik, az 1856—57 és 1857—58-iki tanévben Alma Matere iránt érzett szeretetből itt tanítja a műének rendkívüli tárgyát. Az egri ciszterci gimnáziumban töltött másféléves „pót-"tanárkodása után pedig 1860 március 5-én kezdi meg intézetünkben rendes tanári működését és másfél év után a helytartótanács 1861. október hó 18-án helyezi át innét a pozsonyi gimnáziumba. Majdnem nyolc évig élt és járt a bajai gimnázium falaitól bezárt területen, munkálkodott és alkotott annak megszentelt falai között és szívta be annak levegőjét. A föld-sáv, mit tapodunk, azon falak alapjai, melyek között kedves diák-seregünk sürög-forog, a levegő, mit tanári munkánk közben beszívunk, még a diák- és tanár- Szarvas Gáboréval közösek. Születésének 100 éves fordulóján tehát méltó, hogy közösen —diák és tanár — emlékezzünk a nagy tudósra, aki épen intézetünkből indult el a magyar országútra a purismus úttörőjének, a Magyar Nyelv örökérdemű őrének s a nyelvtörténeti módszer igazi megalapítójának. Fzért, bár bajai tartózkodásának iskolánkon kívül eső vonatkozásai is — különösen kortörténeti szempontból — rendkívül tanulságosak és érdekesek, itt nem foglalkozunk mással, csakis az ő iskolai életével. Csak a 10—16 éves gimnázista és a 24—29 éves férfi, a „kolléga" érdekel most bennünket. S nem riaszt el ezen jó szándékunktól az a sajnálatos körülmény sem, hogy épen az ő diákságára rákövetkező 1848-as szabadságharc izgalmai s épen a tanársága idején tomboló osztrák önkényuralom okozta viszontagságok a rávonatkozó történeti adatokat irattárunkban megritkították.') De ami Szarvas Gáborra vonatkozólag a latin Protocollumokban, Informatiókban, Relatiókban és (1844 után, vagyis a magyar nyelv hivatalossá válása után) a magyar nyelvű kézírásos és nyomtatott „Ertesítvények"-ben, „Sorozatok"-ban, meg az „Ügyvezetési Jegyzőkönyvek "-ben (iktatókönyvek) található volt, itt közreadjuk. Gyér adatok bár és a kor, meg Szarvas Gábor lelkébe nem igen ') Ami megmaradt e szomorú időkből, azokat is Horváth Ferenc dr. igazgató 1864-ben, amikor tépett idegekkel s egy krajcár nélkül — tanártársai irgalmából — szanatóriumba vonult, hol később megőrült, az új igazgató, Brindl János elől eltüntette s íey csak az iktató könyveket és a Serbische Wojvodschaft és Temeser Banate Landes Schulbehörde német nyelvű rendeleteit s a hozzá felküldött, mitsem mondó Protocollumokat bírjuk s az osztrák rendeleteken kívül az iktatott számok alatt egyetlenegy eredeti hivatalos iratot sem találunk. (V. ö, Bándl bejegyz. 1864)