Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1929

- 5 És nem hiába zörgettek ők kegyes imádságukkal a mennyeknek ajtaján. Úr születése után 1007. esztendőben megvigaszék az ő szívük, mert kisded született vala a fehérvári palotában, erős tetemű és kedves ábrázatú és fiú vala. És mind a király házában és mind egész országban elhirhövék az jelös hír. Alámeríté pedig a kisdedet a szentvízbe Astricus esztergami érsek uram és megkeresztelő őt és nevezik vala a hatalmas császár Henricus nevén Emericusnak, amely név magyari szóval Emrének avagy Imrének mondatik. Hangos énekszó, a háladatosság szava emelkedett vala a magyari földről az ég felé s onnan visszhangozék Isten angyalainak éneke, amellyel előre jelentették, minémű kincs adatott a magyari nemzetnek István király gyermekében, kisded Imre királyfiban, kinek neve mindörökre dicsértessék. (2.) Növekedék pedig a kisded Gizella királyasszony és az ő dajkáinak gondviselő keze alatt. Mikoron pedig nyolcadik évében kisúrfivá serdült volna, királyi szülői megemlékezvén arról, hogy a gyermek fejét egykoron királyi korona ékesítendi, isteni és emberi tudományban jártas tanítómestert állítanak melléje. Vala pedig e jeles tanítómester Gerardus apátúr, ki is a tenger menyasszonyának nevezett Velence városából származott vala a magyarok földjére, magával hozván a taliánok országából a vidám nyájasságot, a tenger városából a mélységes bölcsességet s a szent kolostor csöndes egyedülvalóságából a tekélletes istenességet. Imre királyúrfi alázatos lélekkel engedé magát Gerardus magiszter gyeplője alá állíttatni és tágranyitott szívvel hallgatja vala mind ő tanítását, és készséges örömmel utána cselekszi vala mind ő szent példáját. Amiként esztendő haladott esztendő után, akként haladott vala ő előre az istenes életben és deáki tudományokban, de sőt nem ijede meg a kegyetlen nyilak és fegyverek forgatásától és nem veié meg a muzsikák és énekek tisztes vigasságát sem. Minden jóságban jeleskedett ez királyi ifjú. Mikoron egyebek álom miatt elnehezültenek, ő szövétnek világánál térdenállva olvasta vala a szent soltári könyveket. Az ő királyi atyja pedig ezt gyakorta megtekinti vala az palota falának hasadékain által és nagy édes hálákat ad vala a menybéli Urnák, hogy az ő magzatja ily szentséges életben élne. Nappal pediglen legkiváltképpen vigyáz vala szemeire, merf ezek az ördög ajtainak mondatnak és minden testi érzékére, mert ezek által fogatik meg a veszendő lélek, mint lépen az madár. így veré el ördög minden kísértését imádsággal és virrasztással Imre, a szent királyúrfi, kinek neve mindörökre dicsértessék. (3.) Történék pedig, mikor a királyi úrfi életének virága immár bimbódzani kezdett, hogy éjten éjjel egy időben bémene a vcszprémbeli szentegyházba, annak is vitéz Szent Györgyről nevezett kápolnájába, ahol is Boldogasszony faragott képe előtt térdrehullván, azon gondolkozik vala, minémű szolgálatot tehetne ő életében, mely Úristennek kellemetes volna. íme azonközben nagy fényesség szállá reá és isteni szót halla mondván : testi és lelki