Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1929

- 29 dést rejt ez a rosszhiszeműség. E helyről is kérjük a szülőközönséget, gőridolja meg a rendkiv. tárgyak értékeit és ne sajnálja rájuk filléreit. Ez évben a zene tanítása is rendes vágányra terelődött. Az intézet kegyura Borovy József karnagyot rendes óraadói minőségben kinevezte zenetanárnak, s a heti munkarendbe rendesen beosztott zeneórák máris szép eredményt mutatnak. A harmadik tornaórát niinden osztályban megtartjuk a várm. testnevelő hatóság szíves közreműködésével. Ugyancsak megjelentünk a kötelező film-előadásokon is, amelyeknek témája is, ideje is komoly reformra szorul. A tanulmányi előmenetel év közben ingadozik Ugyan, év Végén mégis megnyugtató. Szeretettel ápoljuk a jóakaratú gyönge virágokat, de a tisztító rostát is komolyan forgatjuk. Ha a javító-vizsgálatok eredményét is számítjuk, a sikeresen végzett tanulók száma évek óta már 90 0 „ körül mozog. Teljesen elértük, sőt fölül is multuk a békenívót. Talán nem az anyag lett jobb: mi lettünk kegyelmesebbek a régieknél. 7. Tanulóink francia levelezése. Az az elv, hogy a nyelvtanulásnak elengedhetetlen kelléke a folytonos és mindig helyreigazítva ellenőrzött gyakorlás, vezetett bennünket annak a gondolatnak megvalósításában, hogy tanulóink idegen nyelvű rendszeres levelezést folytassanak. A gyakorlás legideálisabb kivitele természetesen az élőbeszéd volna, de mert erre elegendő alkalom nincs, be kellett érnünk ez egyetlen módunkban álló eszköz kihasználásával. A tanulók is szívesebben, nagyobb kedvvel néznek utána, újítják fel a kellőképpen meg nem tanult, esetleg jól meg nem emésztett vagy már elfelejtett ismereteket, ha nincs a hátuk mögött a pirostinta vörös réme ; másrészt, mivel levelükben szabadon írhatnak különböző dolgokról, nem köti egyéniségüket és fantáziájukat az adott témának és szövegnek néha rideg nyelvtani kategóriákba szorított szárazsága. Egyelőre természetesen csak kísérletezéséről lehetett szó, főleg a francia nyelvben kevésbbé jártas tanulók körében. A hatodik osztályos növendékekre gondolunk. Ezek számára úgy oldottuk meg a kérdést, hogy egyik hazai és pedig a kiskunfélegyházi reálgimnázium hatodik osztályú tanulóival kezdettek levelezni. Reméltük, hogy a két intézet ifjúsága között verseny fog idővel kialakulni. De ez a remény csak részben vált valóra. A gondolat újszerűsége biztatólag hatott ugyan a fiúkra, de a lelkesedés — mint minden magyar hirtelenség — csak szalmaláng volt mindkét intézet ifjúságánál. Az első-második levélváltás után meglehetős nagy százalék hagyta abba — a játékot. Mert ezek észrevehetőleg csak játéknak tartották. De hiszen ez is cél: játszva tanulni. Igaz, belső oka is van a buzgalom csökkenésének. Nem találták elég egzotikusnak, hogy a magyar fiúval levelezzenek franciául. Már pedig az ifjúságnak különlegesség kell, bámennyire fékezzük is szertelenségét. A másik belső ok még komolyabb s alapjaiban teszi kétségessé a sikert. Igen sok tanuló azért veszítette kedvét, mert nehéznek találta a levélírást, nem tudott megbiikózni vele. Mindenki, aki felnőtt korban kezdett idegen nyelvet tanulni, tapasztalta, hogy amikor már valamennyire törte az illető nyelvet, sokkal folyékonyabban s hibátlanabbul tudott született némettel, franciával, vagy bármely más nemzetiségűvel —. aszerint, melyik nyelvet tanulta — beszélni, mint olyan magyarral, aki szintén csak