Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1929

- 28 és egymásnak. Ezt az öntudatot erősíti bennük a kötelezően elrendelt diáksipka, mely nemcsak az összetartozásnak, a testvérségnek jelképe, nemcsak azt hirdeti, hogy minden viselője egyforma szabályok és törvények fegyelme és védelme alatt áll, hanem azt is, hogy más intézetek törvényeinek és szabályainak sem kedvezései, sem esetleges megszorításai viselőjére nem tartoznak. Kitüntetésnek kell éreznie minden tanulónknak ezt a diáksipkát, de egyben ellenőrzésnek is, azt soha, sehol és semmi körülmények között sem szabad sem szégyelnie, sem titkolnia. Ugyancsak ez évben vezettük be a tanári őrködés mellé a diákvigilanciát is. Ez az intézmény a legfelsőbb osztály tanulóit a rend fenntartásában a tanárok segítőtársává emeli, ezzel az intézeti fegyelmet még biztosabbá teszi és a tanuló önérzetét, önbecsülését is fokozza. Az intézmény az első évben minden tekintetben bevált. Szülői értekezlet címén ez évben két előadást tartottunk. Egyik volt dec. 12-én, mikor Holczinger Titusz igazgatóhelyettes a szülői ház feladatait fejtegette az iskolai munkával kapcsolatban. A család és az iskola egymásra vannak utalva, és csak közös munka tudja az ifjú lelket egyenes úton tartani. A nap egyik felében az iskola őrködik a gyermek fölött, de a másik felében a szülői házra hárul a felelősség. Az idő beosztása, a barátok megválogatása, gondos napirend és annak ellenőrzése : ennyi a házi nevelés alapja. -— A másik előadást dr. Bartók Egyed tanár tartotta febr, 5-én : e téren bő tapasztalatokat szerzett elmével ismertette a tanulmányi kirándulások nevelő, ismeretgazdagító hatásait. Harmadikul idesorolhatjuk az igazgató fejtegetéseit a pályaválasztásról az évzáró ünnepélyen. A szülői érdeklődés a fogadó órákon elég sűrű és intenzív, különösen az alsó osztályaiak iránt meleg. A felső osztályosok szülei, mintha biztosabbnak tudnák gyermekeik sorsit, ritkábban keresnek fel bennünket. Pedig a serdülő ifjú közös támogatása tanár és szülő részéről még kívánatosabb. A készülő tanterv-reformmal kapcsolatban a VKM. felszólítására intézetünk tanári kara is hatalmas elaboratumban terjesztette föl az ápr. 10-én tartott rk. gyűlésen megbeszélt véleményét és javaslatait. Óhajtva óhajtjuk, hogy a készülő reformok végre már általános megnyugvást keltsenek. Mert át vagyunk ugyan hatva attól a komoly és áldozatkész törekvéstől, — mondja e jegyzőkönyvünk — hogy a nevelő-oktatást a lehetőségig a legmagasabb nívóra emeljük, de meg vagyunk győződve arról is, hogy amíg a középiskolák részére nem történt meg a végleges és határozott célkitűzés, ameddig nem dőlt el, vájjon a felsőbb tanulmányokra előkészítő, vagy öncélú, önmagában befejezett iskola legyen-e a középiskola : addig a tantervreformok nem lehetnek kielégítők. Néhány szót e helyen a rendkívüli tárgyakról. Szomorúan állapítjuk me^, hojy a sziilőközönségnek nincs elég érzéke azon értékek iránt, amelyeket a rk. tárgyak jelentenek. Pl. a művészeti rajzot, az angol és olasz nyelvet hiába hirdetjük már évek óta. Nincs jelentkező. Egyéb rendkívüli tárgyakra is inkább az önzés, mint a tudásvágy hajtja a tanulót. Nem a belső értéke vonz, hanem az a körülmény, ki tanítja. „Tanít-e osztályomban az a tanár rendes tárgyat is ? !" Könnyű arról meggyőződni, mennyi téve-