Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

— 4 — Mikor én, aki 13 évig voltam a bajai gimnázium igazgatója, mint a Ciszterci Rend apátja hálás szívvel állapítom meg, hogy Baja város közönsége a legutóbbi időkig híven ápolta ezt a jó viszonyt, nem hallgathatom el, mennyire fájt nekem, hogy az új gimnázium és rendház építésével kapcsolatban — úgy látszott — meginog az a bizalom és harmónia, amely a Ciszterci Rend és a nemes város közönsége között a város érdekében, a haza javára kötött szövetségnek biztos alapja. Legyen az ötven éves jubileumi megemlékezésnek egyik legszebb eredménye, hogy térjen vissza a lelkekbe a megnyugvás és a jobb magyar jövő érdekében újítsuk meg azt a nemes szövetséget, amely ötven év megpróbáltatásait kiáilotta. Erre a szövetségre a jövőben még nagyobb szükségünk van, mint a múltban s én úgy érzem, hogy az új gimnáziumnál és új rendháznál az intézet munkájának eredményességére fontosabb a régi bizalom és szeretet. Mert nehéz munka várakozik ránk. S ha a múltból a sötét, bizonytalan jövőbe tekintünk, aggodalom szállja meg lelkünket. A széttépett, szétdarabolt, életföltételeitől megfosztott, csonka ország a trianoni béke békóiba verve vergődik, Minden, amit látunk, amit tapasztalunk, amit át kell élnünk, ránehezedik a lelkünkre, amelyben nincs meg a nyugodt harmónia, az eredményes tanári munkának alapföltétele. Pedig nekünk nem szabad elveszítenünk munkakedvünket és reményünket a jobb jövőben. Jól tudjuk, hogy munkánk, mely csöndes időkben is nehéz munka volt, a mai rettenetes viszonyok között nagy lelkierőt kíván, de bízunk a mindenható Istenben, akinek segítő, fölemelő, vigasztaló kegyelme velünk volt a múltban. Erőt fog adni munkánkban hivatásunk tudata, hiszen a legfontosabb nemzeti munka: az ifjúság lelkének kialakítása jutott osztályrészünkül. A csüggedés nehéz óráiban is fölemeli lelkünket és megóv a kislelkűségtől az a gondolat, hogy a nemzetet emeljük föl, a nemzet jövőjét biztosítjuk, ha egy mélyen vallásos, erősen nemzeti érzésű, gerinces, munkabíró, a nehézségektől vissza nem riadó és minden akadályon áttörő ifjúságot sikerül fölnevelnünk. S ha munkánkban mellettünk áll a közönség bizalma s támogat bennünket az ifjúság lelkének formálásában, meg vagyok győződve, hogy sikerülni fog egy olyan nemzedéket fölnevelni, amely meg tudja oldani a nagy feladatot: a széttépett, romokban heverő ország újjáépítését, és meglesz a nagy magyar föltámadás. Ezzel a reménnyel indulunk neki az új ötven esztendőnek. Mi Ígérjük, hogy ebbe a munkába belevisszük egész lelkünket s fáradságot nem ismerve, a több-munkától vissza nem riadva, minden áldozatra készen, a nemzettel érzésben és gondolkodásban összeforrva fogjuk nevelni a magyar ifjúságot s benne és általa a szebb és jobb magyar jövőt. Az Isten minket úgy segéljen! Werner Adolf dr. zirci apát.