Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

- 41 — kivívta. Irodalmi munkásságát eszthetikai és szépirodalmi cikkekben és tanulmányokban s ifjúsági színjátékokban fejtette ki. Szaktárgyainak képzett mestere és lelkes búvára volt. Végül néhány szót arról az ügyről, amely immár két éve legjobban foglalkoztat bennünket is, meg sorsunk iránt melegen érdeklődő városunkat is: az intézet öreg épületének kicseréléséről. Epületünk a világháború és a megszállás sebeit lassankint kiheverte s a belső berendezést fokozatosan rendbehoztuk. De évről-évre mind jobban vettük észre, hogy az épület érzi az idők terhét, hogy a nyugati szárny sülyed, termei szűkek és alacsonyak, hogy a mai tanítás sokféle irányának megfelelő elég termekkel nem rendel­kezünk. Már Kürti Menyhért dr. igazgató megindította az épület kérdésének megoldására a mozgalmat, de siker nélkül, míg végre Tordai Ányos dr. igazgató annyira vitte a dolgot, hogy a VKM. hivatalos kiküldöttjeivel az épületet megvizsgáltatta. A helyzetet lehetetlennek találták. Az ügy azonban húzódott, mert nem akadt az épületnek áldozatos gazdája. Az igazgató fokozottabb utánjárására gondos előkészítés után a mult év márciusában maga a vallás és közoktatásügyi miniszter, Klebelsberg Kunó gr. jött le szakértő kíséretével, Walko Lajos külügyminiszter, városunk orsz. gyűl. kép­viselőjének és Kornis Gyula VKM. államtitkárnak társaságában, hogy sze­mélyesen győződjenek meg a helyzetről. Meg is győződtek s a tárgyalások eredménye az az elhatározás lett, hogy a százéves iskola helyett új, tágas, modern épületet kell emelni. Az ügy a fölmerült sok nehézség ellenére is jó vágányon halad. A tervrajzig és költségvetésig el is jutottunk s óhajtva várjuk az időt, mikor az építés munkálatai valóban megkezdődnek. 1879—1929. Csak egy darabka mult, de mégis a történelemé ! A történelemé, mert dicsőség nemcsak épen a hadi és politikai élet mezején terem, hanem azokban a szerény szellemi műhelyekben is, amelyek a nem­zeti haladásnak és művelődésnek fáradhatatlan, lelkes és tevékeny előmoz­dítói. A dicsőség lehet nemcsak azoknak része, kik karddal kezükben estek el, vagy a közélet zajában éltek és nemzetük sorsát intézték. Az államfér­fiak és hadvezérek nyomában találunk oly férfiakat is, akik nem szerveztek, nem hódítottak országokat, hanem egész világot teremtettek önmaguknak s nemzetüknek. Ezek a nevelés és oktatás apostolai. Bármily elismeréssel kövessük is a minden téren lendítő és alkotó emberek munkásságát, még sokkal nagyobb tiszteletet érdemelnek azok a szellemi műhelyek, az iskolák, amelyeknek serény munkásai egész életüket egy eszmének, egy ügynek, egy szorosan meghatározott munkásságnak, a nevelés-oktatásnak szentelték s abban azután valóban nemzetnevelő eredményt tudtak felmutatni. Méltó, hogy ötvenéves intézetünk emlékezete, munkás tanárai és derék tanulói a kortársak és utódok tiszteletének átadassanak. Csak ötven év: de minden év egy-egy ragyogó tükör. Mindegyikből felénk ragyognak intézetünk színes életnyilvánulásai, rajtuk, bennük lerajzo­lódnak Rendünk irányító szellemének körvonalai. Jelen korunk a nemzeti nevelés eszményével az újjászületés kora akar lenni. Nehéz munka előtt állunk. A nemzet rétegeiben meg-megnyilvánuló más meggyőződés, más vi­lágnézet, más vágyódások és törekvések különböző tényezőket és erőket hoznak felszínre. Ezekkel kell tűzzel-vassal megkűzdenünk. Az Isten vezette nemzetünket a múltban és koronkint szinte sorsdöntő fordulaton vitte ke-

Next

/
Thumbnails
Contents