Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

- 30 — vidéki kommunistákkal s a falvaknak ígéretekkel megtévesztett és elcsábított kétes ekszisztenciájú társadalmával. A megszervezett előkészület után kül­döttség ment Párisba, hogy a békekonferencián kieszközöljék a népszava­zást. A népszavazás nem történt meg, miből következik, hogy a békekonfe­rencia megmaradt döntése mellett, a kommunisták szövetségében tervezett forrongások szításának veszélyes játékát meg a szerb kormány akadályozta meg. így nem maradt más hátra számukra, mint az ijesztgetés és rémítgetés Párisban elért sikerek hazudozásaival. Bennünket e mozgalmak csak annyiban érdekelnek, mert ezekkel kapcsolatban megint elővették az esküt. Ha valamikor, most ez különösen alkalmas eszköznek kínálkozott a magyar hazafias értelmiség eltávolítására, mert a békekonferencia után megokoltan senki a hűségesküt le nem tehette. A pécsi entente-bizottság be is tiltotta az esküvételt, de már nem akadá­lyozhatta meg a megtörtént kiutasításokat. Ennek esett áldozatúl Vágó Rezső tornatanárunk is, akit meggyőződéses vallás-erkölcsi iránya és hazafias ma­gatartása miatt a szerbek, különösen pedig a kommunisták nem szívesen lát­tak az iparosinas iskola élén. Rólunk is beszéltek, de nem kerültünk sorra. Ez azonban csak ijesztgetés lehetett, eféle kis megfélemlítésről, amikor csak alkalmuk volt, nem szoktak megfeledkezni a szerbek, ha már mcregfogukat belénk nem vághatták. Egymást váltogató, mesterségesen hízott jugoszláv hí­resztelésekkel és körmönfont hazugságokkal nyugtalanították és izgatták a kedélyeket, de azért a békekonferencia döntésébe vetett reményünket meg­ingatni nem tudták. A letiint iskolai évben és vakációban alattomban izzott, majd fel­fellobbant nyugtalanító és izgalmas jelenségek nem valami kedvező távlatot nyújtottak a következő iskolai évre. Ámde az élni akaró embernek nem le­het mindennapi kenyere a meddő borongás, a tehetetlen panasz, hanem életre pattan, kipuhatolja a helyzetet és ahhoz alkalmazza életét. Ezzel a meggyőződéssel léptünk a következő, az 1920—21. iskolai évbe. Az igazgató már az alakuló értekezleten az erősen bizakodó reménység húrjait pengette, az első félévi módszeres értekezleten meg már a meggyőződés biztos hang­ján jelentette ki, hogy „ami felől a múltban még teljes kétségben voltunk, hogy egyáltalában lesz-e nekünk e helyen hivatásunk, immár, Istennek hála, többé nem kérdés. Ez a fcld hazánké maradt, ez az intézet továbbra is magyar nemzeti kúlturának lesz szerény munkaháza ..." Ha még maradt valami nyomasztó és szorongó hangulat kedélyün­kön, az a vágyakozásé, hogy minél előbb visszakerüljünk hazánkhoz, ha még valami aggodalom ült lelkünk mélyén, az azon gondolat nyomában fa­kadt, hogy még mennyi zaklatásnak lehetünk kitéve, míg a megváltás bol­dog órája üt. A megpróbáltatások azonban elszánttá teszik az embert, — és nyugodtan várja az újat a győzelem reményében. Az líj meg is jött. Mátics gonoszlelkűsége megint nyakunkra hozta Popovicsot. Popovics ez esetben mint Baranya és a bajai háromszög tanügyi kirendeltje jelent meg november végén miniszteri meghatalmazással, hogy a szerb nyelv tanítását a jugoszláv iskolák tanterve szerint állítsa be s a szerb —horvát történelem és földrajz tanításának megkezdését követelje. Végül p'őállt azon kívánsággal, hogy szükséges tarerőkről a fenntartó, illetőleg az intézet gondoskodjék. A szenvedett sok kudarc és a békekonferencia dön-

Next

/
Thumbnails
Contents