Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

— 28 — biztosító tisztviselő volt s innen került 1919 őszén városunk élére. A város ugylátszik sokat bízott benne és várt tőle, legalább is nagyobb kíméletet, mert küldöttségileg üdvözölte és hozta ide. A jóakarat és igyekezet eleinte meg is volt Máticsban, igy intézetünk iránt is, jött később azonban a keserű kiábrándulás és csalódás, A herce-hurcával sok kárt szenvedtünk. Elképzelhetjük, hogy pakkoltak a szerbek és az utcáról odaparancsolt emberek ! A kitömött állatokat szinte lábbal tiporták a ládákba. A kár mellé még fuvarozás címén 6.000 K-t kellett fizetnünk, persze ez összeg sohasem került a fuvarosok kezébe! A zsákmányoló bizottság kétszer megkísérelt és részben sikerült betörése után nem számítva a fűtőanyag hiánya miatt beállott hosszú karácsonyi szünetet és a kényszerűségből behozott félórás tanítási rendszert, rendes és nyugodt mederben folyt a tanítás. Egyszer azonban majdnem végzetessé vált esemény zavarta fel a nyugalmat. Történt ugyanis, hogy a VIII. osztályú tanulók a tanári testület tudtán kívül és beleegyezése nélkül ápr. 17-én, egy beteg társuk kivételével, a szülők tudtával étellel és itallal megrakódva kirándultak a város közelében fekvő szeremlei erdőbe. Ettek, ittak és mulatoztak. A mulatozás lármájára odavetődött egy-két szerb fegyveres katona is. Ezeket is etették, itatták s mulatozás közben oly vakmerőségre vetemedtek, hogy a csakhamar jó hangulatra derül-t és kerekedett szerb katonákkal éltették Magyarországot, Horthyt s abcugoltatták Petár királyt és Szerbiát. Valahogy az eset kitudódott, valaki beárulta őket. Be is kerültek előbb Baján, majd Szabadkán az ügyészség börtönébe, ezért a politikai tüntetésért. Mindkét helyen kegyetlen vallatták, agyonlövései riasztgatták a tanulókat és rémítgették a szülőket. Ügyes vallomásuk, hogy ittas állapotukban semmire se emlékeztek, meg a szülők áldozatkészsége két heti sínylődés után hazajuttatta őket. Az ügyészség, mivel semmi politikai vétséget nem talált, a tanulókat átadta az iskola fegyelmi eljárásának. Az eset után a beavatkozás az iskolai ügyekbe elkerülhetetlenné vált. A Prosvetu Odzek za B. B. B. 12178—1920. sz. rendelete értelmében a tanulók osztályvizsgát cs a megfelelő eredmény alapján írásbeli érettségit tehettek, csak a szóbelivel kellett várniok a fegyelmi ügy végleges eldöntéséig. Az osztálybizonyítványokat a tanári kar azonban visszatartotta, mert a magaviseleti jegyre nézve az osztályozó értekezleten nem döntött a fegyelmi ügy befejezéséig. Döntés a fegyelmi ügyben a szóbeli érettségivel kapcsolatban történt meg. A sxerb tanügyi felsőbb hatóság mindkettőnek lefolytatására miniszteri biztost küldött ki Vojnics-Tunics János szabadkai szerb gimnáziumi igazgató személyében, aki a magyar uralom alatt ott tanár volt. A bizonytalanságban agyongyötört tanulók egymásután kerültek sorra újabb kihallgatásra a tanári kar jelenlétében. A tanulók oly egyöntetűen és egybehangzóan — úgylátszik jól ki voltak oktatva — vallottak most is, hogy a fegyelmi vétségen kívül mást a miniszteri biztos sem tudott megállapítani. Kereste a kezdeményezőket és vezetőket, szóval a főbünösöket, de nem találta. Valójában nem is ezeket kereste és kutatta annyira, mint inkább azt, hogy a vallatás folyamán nem sül-e ki valahogyíin, hogy a háttérben tanár is szerepelt valami formában. Hála Isten, nem! Mivel a miniszteri biztos a politikai vétséget a tanulókra rábizonyítani nem tudta, a büntetés kiszabása alapjául az elkövetett fegyelmi vétség maradt. Ennek és azon lehetőség alapján, hogy valami m4gis történhetett kinn az erdőben,