Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

- 27 — tonák és társzekerek álltak a gimnázium előtt. Látta az ember, hogy a szerb katonák a közelben járó-kelő, egyszerűbb ruházatú embereket mint terelték a gimnáziumba, hogy pakkolni és hurcolkodni segítsenek, az arra hajtó üres szekereket, hogy rárakódjanak. A szerb zsákmányoló bizottság működött ott. A cél: a gimnáziumból minden mozgatható tárgy elszállítandó, hogy működésünket lehetetlenné tegyék. Nagy utánjárás után Jelich Mihály dr. és Katanics Antal bajai lakósok, a megszállás idején városi tisztviselők, fáradozásával a mentés részben sikerült. De mire a rekvirálást betiltó rendelet Belgrádból megérkezett, hajóra kerültek az összes padok, katedrák, székek, asztalok stb. és úsztak lefelé. Hiába való volt minden reklamáció, a szerbek gondoskodtak arról, hogy bútorainkat vissza ne cipelhessük. Az igazi értékes dolgainkat, a szertárak és a könyvtárt sikerült megmentenünk. Amint hírlett, elrabolt dolgaink sohasem kerültek a szerb iskolákba, hanem már útközben elkallódtak, legnagyobb részét elseftelték a kísérő szerbek. A tanítás kezdetét szeptember 15-ére hirdettük. Kezdődött a berendezkedés. A tanulók székeket hoztak, a táblákat, asztr.lokat stb. innen-onnan összeszedtük. Ahol legnagyobb a baj, ott a segítség. A társadalom a legnagyobb mértékben támogatott bennünket. Szilágyi György mozgó-színház tulajdonos indítványára megindult a mozgalom, hogy intézetünket közadakozás bútorozza be. A mozgalom eredménye volt, hogy a legsziikségeset bekkel az osztályok legnagyobb részét elláthattuk. A még hiányzó padokat pótolták a városi polgári iskola, az állami tanítóképezde igazgatói, majd a zárda főnöknője. A második félévben egy osztály kivételével a tanulók már padokban ülhettek. A legnagyobb hála és elismerés a társadalomnak és az intézetek vezetőinek, mert az intézet nem volt olyan helyzetben, hogy magán segítsen, a zirci apát úrnak keze meg nem érhetett el eddig a megszállás miatt. Üggyel-bajjal ugyahogy berendezkedtünk és megíndúlt a munka. A helybeli szerb hatóság nem tudott nyugodni. Fájó szívvel látta, hogy mi újból dolgozhatunk. Üjabb fortélyhoz folyamodott, hogy bennünket munkánkban zavarhasson. Uvidékről hivatalos rendeletet erőszakolt ki, hogy kik járhatnak iskolánkba. A szláv nevű tanulókat mind szerb iskolába akarták terelni. A szerb nyelv tanára meg is vizsgálta a tanulók szláv nyelvtudását, ami nulla eredményt adott. A bajai szülők kijelentették, hogy idegen helyre már anyagi szempontból sem vihetik gyermekeiket. E két okból az igazgató az amugyis kegyetlen és törvénytelen rendeletet a rendelet kijátszásával intézte el. A kiszemelt tanulók elvben magántanulók lettek, de rendesen jártak iskolába. Csak két horvátországi illetőségű tanulónak kellett elhagynia az intézetet, de mint magántanulók, ezek is céljukhoz jutottak. A megfelelő időben titokban levizsgáztattuk őket és bizonyítványt adtunk kezükbe. Ellenségeink nem nyugodtak, tovább hajtotta eket a bosszú és gyűlölet. Szertárainkra fájt a foguk, mert azok megmentése, mint már említettük, sikerült. Ujabb rendeletet erőszakoltak ki Belgrádban s ennek alapion szertáraink tárgyait hajóra szállították (nov. 17.) A többit (székek, padok stb.) nem bántották, mert mint magánvagyon szerepelt. De idejében sikerült most is a mentes. Mátics Márton, szerb kermánybiztos-feisprn közbelépésére visszakaptuk szertáraink tárgyait. Mátics zombori munkás-