Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

- 22 — hivatalos helyről a keserű kijelentés : „elvesztettük a háborút", szemünk könnybe lábadt és sóhajaink szele hajtotta csak az idők nagy fekete malmát, melynek kövei között az Árpádok vetése őrlődött áldozati kenyérré a trianoni gyászoltárra. A munka megindulását nehezítette a könyv és iskolaszerek nagy hiánya, majd egy hónap elteltével meg is akasztotta a járványos spanyolbetegség, amelynek két tanulónk is áldozatul esett. A hatóság bezáita az iskolát okt. 8-tól nov. 24-ig. Ezalatt befejeződött a világháború is. Befejeződött, de nem a mi győzelmünkkel. A végzetesen gyászos vég teljes mélységében rázta meg a lelkeket. Lelki állapotunk egybeolvadt az egész nemzetével, könnyei a mi könnyeink is voltak. Különösen is volt erre okunk, e város lakóinak: a nagy nemzeti katasztrófával reánk szakadt a szerb megszállás teljes súlyával. 1918 nov. 13. napjának havasesős délutánján siralmas ének, mintha temetési menet vonulna, a locs-pocsos utcán lépések halk dobogása üti meg a fület. Most vonult be a szerb megszálló csapat. Toprongyos, agyoncsigázott alakok, akik alig vonszolták testüket. A helybeli szerbek örömittas ábrázattal sürögnek-forognak a csapat körül. A magyar szív a kétségbeesésig elborul, szinte kirí a fájdalmas arcokon a kérdés, mi lesz most ? A kétségbeejtő megdöbbenést enyhítette az a szerb kijelentés, hogy ez csak a forradalommal megzavart rend helyreállítására és fenntartására küldött megszálló csapat. Ezt a megkönnyebbülést nem sokáig engedték érezni. Másnap már a toprongyos és siralmas katonákra nem lehetett ráismerni. Gyönyörűen átvedlettek magyar katonaruhákba az itt hagyott katonai raktárakból és peckesen jártak-keltek az utcákon. A tisztek az áll. méntelep ménjein lovukat táncoltatva nyargalásztak és mutogatták magukat a városban. Az embernek elszorult a szíve. Csakhamar be- és elrendezkedtek: „meghódított" terület lettí'nk és mint „meghódítottakat" kezeltek bennünket, amit a megszálló csapat folytonos szaporodása ís bizonyított. A szerb uralom kétségessé tette a jövőt s a bizonytalanság fojtogató érzésében mégingott a lelki egyensúly. A hazulról érkezett lesújtó és dermesztő hírek, meg a szerbek csábítgatásai, hisz eleinte ezek sem maradtak el, még jobban elősegítették az ingadozást. Azonban csakhamar kiábrándult mindenki az ígért szebb szerb jövőből. A tanári testület a hovátartozás bizonytalanságában kezdte meg a spanyol járvány miatt megszakított munkáját. Hovátartozásunk kétségét egykettőre eloszlatta a Narodna Uprava (népkormány) rendelete (dec. 12,). A Narodna Uprava ugyanis új főigazgatóságot állított fel Újvidék székhellyel. Vezetésével Disalavíc Veszelín főigazgatót bízta meg. Innen érkezett az említett első rendelet, melynek értelmében az igazgatónak mindenben az újvidéki főigazgatóság utasításait kell irányítóul elfogadnia, különben az iskola működését megszüntetik. Az első rendelet nem hagyott maga után semmi kétséget, hogy a szerb beavatkozás állandóan fog bennünket fenyegetni. Erre nem is sokáig kellett várnunk. A szerb főispán Dolinka Vazul, dec. 28-án összehívta a tanító testület vezetőit a hűségeskü ügyében. Az igazgató éppen nem volt itthon, Budapesten járt, hogy az apátúrral a rend jövőjéről tanácskozzanak,