Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1927

A filmoktatás egy évi mérlege. Kevés találmány terjedt el annyira rohamosan és hódította meg olyan rövid idő alatt a legszélesebb rétegeket is, mint a kinematográf. Nemcsak híveivé tette a tömegeket, hanem úrrá is lett fölöttük. Aki oda-odahallgat az egyszerű emberek beszédjére, meggyőzödhetik, mennyire maradék nélkül betölti lelküket a mozi. Amit azelőtt a ponyva borított el, azt most sokkal szélesebb hullámokban a mozi öntötte el. A nagy tömegnek a mozi az iskolája, a temploma, az álma, a vágya, ismereteinek forrása. Az alakítja erkölcseit, az fejlesztette technikai ízlését (ruházkodás, lakásberendezés, mozgás slb), az fokozta föl igényeit, az formálja világnézetét. A tömeg más szemmel nézi a filmet, mint a szellemileg saját lábán járó ember: a tömeg vele lélekzik a darabbal, benne él a cselekményben a vásznon, odaadja a lelkét, az érzelmeit, az akaratát a filmnek. A film nagyhatalom. A széles és alacsony tömegekkel szemben nagyobb hatalom a sajtónál, mert amig e réteg újságra nem ad pénzt, addig utolsó garasát is föláldozza a moziért. Olcsóságánál fogva legyűrte a színházat. Előnyben van fölötte azért is, mert míg amannak megértéséhez bizonyos fokú műveltség kell, addig a mozi igazán a tömegek műfaja: szellemi, erkölcsi nívója, ízlése is hozzá alkalmazkodott. Szellemileg magasabb igényű embernek hova-tovább únottá válik a mozgóképszínház. A mozi fejlődése jó pár év óta megállott. A ma uralkodó irányzat kiélte magát, nem tud új gondolatokat termelni. Agyontaposott csapásokon jár, elnyűtt meséket cicomáz föl cirkuszi fogásokkal, revűtrükkökkel és ponyva-romantikával; leönti őket valami hazug szentimentalizmussal és átitatja őket szemforgató álerkölccsel. Csak a reklámja fejlődött, a mozi pang. Hiába mondja valaki, hogy kár aggályoskodni, hiszen van mozicenzura. Nem az erkölcstelenségtől féltjük az ifjúságot (és a gyerek nívón álló tömeget is), hanem a szellemi elsekélyesedéstől, ízlésének eltompuiásától, erkölcsi érzésének lefokozásától, az ideálok iránt való elérzéktelenedésétől, amik úgy is túlontúl sok alkalommal fenyegetik a ma ifjúságát és a széles tömegeket. Pedig a mozi hatalmas népoktató, népnevelő, népnemesítő és szórakoztató lehelne, ha nem adta volna oda magát a tömegek ízlésének és indulatainak, ha ura, nevelője, oktatója akarna lenni a tömegeknek, nem cselédje. Ha jönne valaki, akiben a pénz szeretetén túl lenne elég érzék, ízlés, tudás, gondolat és üzleti élelmesség, hogy új mederbe terelje ezt az elposványosodásnak indult nagy folyamot. Aki erre vállalkoznék, 1*