Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1927

- ]§ kartársaik között. Ám ez a vigasztalás is, mert e kapocsnak csak egyik fele: a közös munka fog megszakadni, a másik fele, ameiy a közös örömből-bánatból, barátságból fonódott, érintetlen marad ezután is. Úgy érzem, legméltóbb búcsú az lesz Vágó Rezsőtől, ha hosszú munkásságának legalább halvány képét próbálom megfesteni. A keret nem sokszínű, de maga a kép annál tartalmasabb. Alig végezte el tanulmányait 1891-ben a bajai áll. tanítóképzőben, még ennek az évnek őszén megkezdi a tanítóskodást a szomszéd Báta községben. Két év után szülővárosa haza hívja s 1893-ban a belvárosi elemi iskolához osztja be. Nagy ambícióval végzi a legnemesebb hivatást, s ennek jutalmául már a következő évben az iparostanulók iskolájában is katedrát kap. Majd új tanulmányokba kezd s megszerzi a középiskolai tornatanári oklevelet. Harminchárom évvel ezelőtt, 1895-ben, hívta meg Vajda Ödön, zirci apátúr, az intézethez óraadó tornatanárnak, hogy megossza a jó emlékű Újhelyi Géza kartársunk terheit. Az intézet kegyura 1911-ben rendszeresítette állását s ettől kezdve rendes tanára az intézetnek. Baja város is hamar felismeri benne a nem fáradó munkás mellett a szervező erőt is, és már 1904-ben megbízza az iparos és kereskedő tanulók iskolájának igazgatásával. E kettős állását egyforma buzgósággal tölti be évtizedeken át; csupán egy évig szakítja meg, 1920—21-ben, mikor hazafias magatartásával, vallás-erkölcsi komoly elveivel meg nem békülő elemek besúgására és kívánságára a szerb megszálló hatalom megfosztja igazgatói állásától s kiutasítja a városból. Ezt az egy évet is a Rend szolgálatában tölti: Békefi Rémig zirci apátúr a székesfehérvári főgimnázium testnevelő katedráját bízta rá. A felszabadulás után haza kívánkozik s a régi erővel és munkakedvvel folytatja tovább kettős ágú működését. Az egyik elé most sorompó csapódott, de a másik út még nyitva maradt. Adja a jó Isten, maradjon is még soká nyitva és hirdesse az élet őszét járó Vágó Rezsőnek még mindig tavaszos munkakedvét és nem lankadó energiáját. Nem lehet feladata e soroknak felsorolni és méltatni Vágó Rezső érdemeit, amelyek hozzá mint iparosiskolai igazgatóhoz fűződnek. Hiszen az érdemszerzés ez útja még nem is zárult be. 1925-ben ünnepelte harmincéves fordulóját annak, hogy az iparosiskola katedráját elfoglalta. Csak annyit említünk e helyen, hogy méltán állapította meg ez alkalommal állami felsőbb hatósága, maga az iskolát fenntartó város, a helyi tantestületek és az ünnepeltnek minden jóbarátja, hogy Baja város büszke lehet iparosiskolájára és iparos társadalmára. Mert ez az iskola és ez a társadalom ritkítja párját ebben az országban. Annál többet kellene írnunk arról, mit jelentett 33 évig Vágó Rezső mint testnevelő tanár a mi intézetünkben. De mindent úgysem írhatunk le. A testnevelés és a józan sport föllendülése az ő munkásságának idejére esik. Lelkes munkása, de sohasem túlzó fanatikusa volt hivatásának. Két eszme vezette: teljes harmónia a tanári karral, meleg szeretet az ifjúság iránt. Csöndben dolgozott, de ha kellett, nem félt a nyilvánosságtól. Tornatermünk falán ékesen szóló diplomák hirdetik, hány országos és kerületi versenyen vitte győzelemre intézetünk zászlaját. Hogy a mi intézetünkben a fegyelem és a rend hagyományai évtizedekre nyúlnak vissza, abban Vágó Rezsőnek is nagy érdeme van. Mert a mi testnevelő tanárunk nemcsak a