Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1926

- 5 és 7 bajai úri emberrel leutazott Fiúméba. Onnan átrándult Abbaziába, majd tengeri úton Pólába, onnan vasulon Triesztbe és végül Adelsbergbe. Heteken át levelezett és oly pompásan előkészítette, megszervezte az utazást, hogy percnyi pontossággal bonyolította le a szép programmot. A kerületi tornaversenyekre még alig gondolt valaki, mikor Szcnczy egyszer csak érintkezésbe lépett a zombori főgimnáziummal és az évvégi tornaversenyre benevezte vagy 30 kiváló tornászóját. Gyönyörű fogadtatásban részesültünk és a zomboriak tapsai között hoztuk el a legklasszikusabb számok (magasugrás, diszkosvetés stb.) első díjait. Mindez manapság már természetesen megszokott, bizonyos tekintetben túlhaladott dolog, sőt valósággal „az utca levegőjével szívhatjuk be", de akkortájt merész kezdeményezés, szinte vakmerő újítás számba ment. Éppígy mostan bizony már arról is beszélhetnénk, hogy a b;ijai reálgimnázium ez időszerinti épülete egyáltalán nem felel meg sem a tanulók létszámának, sem a modern követelményeknek. De ha valaki látta azt a régi, rozoga, sok sötét termű, nyilt árkádos épületet, melynek folyosójára akárhányszor bokáig érő hóba lépett ki osztályából a tanár: csak elismeréssel és hálával gondolhat Szenczy Győzőre, aki fáradhatatlan agitációval, potom 30,000 frton, 1892-ben négy hónap alatt megteremtette a régiből ezt a mai, ma már kicsi, de mintaszeiüen fölszerelt iskolaépületet. Megemlíihetnők azt is, hogy Szenczy, ha talán nem is elsőnek, de az elsők között követelte valamennyi iparostól és kereskedőtől, hogy iskolája és tanulói részére kizárólag magyar gyártmányt szállítsanak és fölhozhatnánk még sok mindent, de nem tesszük, meit ebből az egy-két dologból is kiviláglik, hogy Szenczy Győző Baján valóban úttörő, a modern igényeket szeretettel és megértéssel felkaroló, alapvető munkásságot végzett és méltóképen jellemezte egyik bajai tisztelője (maga is kiváló pedagógus!), mikor így írt róla kondoleáló levelében: „Benne mindenkor a hivatott vezért tiszteltem. Szelleme, fényes tehetsége és kitűnő képzettsége új irányt szabott Baja város oktatásügyének; ő rakta le az alapot, amelyen az fejlettségének mai fokát elérte ... És ha szerény pályámon valamit el tudtam érni, ú^y azt a boldogultnak köszönhetem, annak a lelkesedésnek, amelyet ő plántált belém." Ez a „mindent másokért, magunkért semmit!' — elve, ez a közért való tiszta tüzű lelkesedés jellemezte a nyilvános szereplés terén is. Mert ízig-vérig rhétor volt, a szó nemes értelmében, igazi szónoki természet, mely ellenállhatatlanul sodorta a fórumra. Előkelő, délceg alakja, hatalmas organuma, lobogó lelkesedése számos szónoki sikert biztosított néki, főleg Baja város közgyűlés-termében. De mintha a mindennapi élet egyszerű viszonyai között is állandóan a forumon érezte volna magát: mozdulatai, gesztusai majdnem mindig szó-