Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1924

H. Emlékek hősi halottaink ünnepélyéről. (1925 június 6.) 1. Emlékbeszéd. Elmondta: Dr. Werner Adolf zirci apátúr, az intézet kegyura. Qyászünnepélyre gyültünk össze. Az intézet hálás kegyelettel márványtáblán örökítette meg azon katonadiákjainak és volt növendékeinek nevét, akik a rettenetes világháborúban a különböző harctereken fegyverrel védték nemzetük igazát és ifjú életüket áldozatul tették a haza oltárára. Úgy érezzük, hogy a gyászünnep, amelynek keretében emléktáblánkat felavatjuk, nem pusztán az intézetnek és hősi halottaink gyászbaborult szüleinek, meg hozzátartozóinak ünnepe, hanem a városé, a nemzeté is, hiszen akiknek szól, az egész nemzet halottjai. Nem elég tehát, hogy kedves halottaink emlékének kegyeletes érzéssel áldozunk, hogy törekszünk megosztani a szülőkkel és hozzátartozókkal a gyászt és fájdalmat, amelynek súlya alatt ők majdnem összeroskadnak, hogy könnyeink az ő könnyeikkel összefolynak; hanem szükséges, hogy a hősi önfeláldozás példája föl, egy magasabb régióba emeljen bennünket, hogy megtisztuljon a lelkünk s erőt merítsünk a munkához, a szenvedéshez, az áldozathoz, amely ránk várakozik, ha hozzájuk méltók akarunk lenni, vissza akarjuk szerezni, romjaiból föl akarjuk építeni halálra itélt hazánkat, amelyért ők vérüket ontották. Ez az a fölemelkedés, amelyről Kölcseynk mondja : „Ami nagy, legyen az bármi, szívet és lelket érdekel, s hatása századok múlva is kiemel a mindennapi élet parányiságából. És ily kiemelkedések nélkül sem egyes ember, sem nemzet a történetek sorában állásra méltó nem lehet." Pro patria! Meghaltak a hazáért! Pedig ifjak voltak, néhányan az iskola padjaiból kerültek a véres zivatarba, de azért hívek voltak önmagukhoz, hívek voltak sokat szenvedett nemzetükhöz mindhalálig. Hősies önfeláldozásukban a magyar nemzeti lélek ellenálló képessége, egész történeti nagysága tündöklik elénk, amely az egyszer felvállalt ügyért a maga legsúlyosabb szenvedéseit, mely életét is mérlegbe tudta vetni. A magyar fajnak ezek a kiváló tulajdonságai és eiényei voltak azok a tényezők, amelyek Isten segítségével a súlyos belső és külső küzdelmek közepette egy évezreden át fenntartottak bennünket s ezek az erények lobogtak föl ragyogó fénnyel a mi fiaink lelkében a rettenetes világháborúban, amelyben nemzeti létünket, fennmaradásunkért, magyarságunkért küzdöttünk és szenvedtünk. És ők meghaltak a hazáért, halálukkal tevén tanúbizonyságot azon