Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1923
§ S ez így volt jó és fölemelő. Békefi Rem ;g életé ek ebben a történeti érvényesülésében szimbólummá vált. Ő az az örök magyar Szerzetes, aki mindig elfoglalja a gondolat, a toll, ar, imádság számára ezt a nyugtalan földet ; aki megállítja a magyar kardot suhogása közben cs lantot készít belőle; aki útjába áll a magyar indulatnak és hősök és szentek akaratát neveli "'előle. O a termékeny elmélkedés és csendes magány örök Szerzetese, akinek lábához leül minden idők magyarsága, hogy tőle tanuljon meg élni a lélek, a harangkondulás, a magyar élet értelme számára. Talán erre gondolt, amikor halálos ágyán így búcsúzott: Készen vagyok. Megyek. Isten Velük ! A hivatás, igen, elkészült benne. Ő volt talán a hivatás legnagyobb hőse. Ezt siratta meg benne az egész ország, midőn a vallás- és közoktatásügyi miniszter : gróf Klubclsbcrtj Kunó által a zirczi temetésen így búcsúzott cl tőle : * * * Leteszem a magyar királyi kormány koszorúját Bérc fi Rémig ravatalára, jeléül annak az őszinte kegyeletnek, melyet a kormány a megboldogult iránt érez és jeléül annak a mélységes gyásznak, amely a veszteség felett minden jó magyar embert betölt. Keresztény kötelességünk, hogy beletörődjünk a Gondviselésnek kifürkészhetetlen végzésébe és ne zúgolódjunk a veszteség miatt, melyet az örök Isten reánk mért, midőn Békefi Remiget tőlünk elszólította. Mert nagy a mi veszteségünk. Az ország újjáépítésének magasztos, de nehéz munkájában a nemzetnek épen legjobb fiaira van szükség és Béketi Rémig a mai nemzedék legkiválóbbjai közé tartozott. Nagy volt ő mint tudós. Tanulmányaiban mindig az abszolút értékeket kereste s ennek megfelelően nem az általános, nem a politikai történelemnek sokszor belsőleg üres menete ragadta meg az ő figyelmét, hanem a művelődéstörténelem, a nemzet művelődésének története vonzotta s ennek tanulmányozása rendjén kimutatta, hogy mily sokat köszönhet az emberiség művelődése a számra nézve kicsiny magyar nemzetnek. Tudományos kutatásainak két jellegzetes vonása van : alaposság és a következetesség. Oly alapos volt, hogy ha valamely kérdéshez hozzányúlt, azt mindig kimerítette s további kiegészítő kutatásokra teret nem hagyott, az ő magállapításai nem szorultak utólagos revízióra. Alaposságával csak munkásságának állandó következetessége vetélkedik. Egy kutatási körben való állhatatos megmaradásának köszönhetjük, hogy erőit nem forgácsolta el, hanem egységes életművet hagyott hátra. Ilyen egységes életmű Rendje és a magyar iskolaügy történetének megírása. Békeíi Rémig nagy volt mint tanár. A tanár jóságának az a próbája, hagy-e hátra tanítványokat. Ő még ennél is többet tett, neki nemcsak tanítványai voltak, hanem a magyar történetírás terén valóságos iskolát alapított. A korában divatos csapongás, elmélkedés és ítélkezés helyébe az adatok lelkiismeretes mérlegelesét, csoportosítását állította s a történeti múltnak ilyen fáradságos, de annál megbízhatóbb rekonstruálását követte. Az egyetemi szemináriumában keletkezett művelődéstörténeti értekezések élő tanúságot tesznek termékeny tanári működéséről. Nagy volt Békefi mint szervező. Midőn a XIX. század elején I. Ferenc király visszaállította a II. Józset által eltörölt szerzetesrendeket, ezek középiskoláikat főleg az akkor virágzó vidéki városokban szervezték, a ciszterciek Egerben, Székesfehérvárott, Pécsett. Időközben eltolódott az
