Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1918-21

- 12 Tunics János, azelőtt a szabadkai magyar főgimnázium tanára, most a „suboticai" szerb főgimnázium igazgatója, neveztetett ki. Alapjában nem rossz-, de gyengeakaratú ember, aki nem tudta magát függetleníteni a helybeli és szabadkai e'lenségek befolyása alól, akiknek számát a Jugoszláviáért lelkesedő kommunisták is növelték. Jobb meggyőződése és lelkismerete ellenére egyszerűen fejőket akarta venni a különböző vizsgálati fogságokkal amúgy is agyonkínzott gyermekeinknek. Bár az általa végzett kihallgatás, mely a tanári testület jelenlétében folyt le, az engedély nélkül való kirándulás és mulatság fegyelmi vétségén kívül semmit sem tudott megállapítani, sőt az áttanulmányozott ügyészségi iratokból sem tudott csak egv terhelő adattal sem előhozakodni, mégis „az elképzelhető lehetőség" alapján, mert „hát mi történhetett ott?!", azt az ítéletet akarta elfogadtatni a tanári testülettel, hogy a „főbűnösöket" megvallani nem akaró gyermekek valamennyien csapassanak ki az intézetből és utasíttassanak a VIII. osztály megismétlésére. S ezt a VIII. oszt. bizonyítvány kiadása, sőt az érettségi írásbeli után javasolta egy tanult ember, hozzá főgimnáziumi igazgató! Tárgyi szempontból könnyebb szerepe védőnek nem volt, mint most a tanári testületnek. E különben is gyönge judiciumú és logikájú ember teljesen erőtlenül vergődött a „lehetőség" képtelen feltevésével. De az előre megállapított igaz ágtalan ítéletet legalább is enyhíteni nehéz volt. Mért ezt az ítéletet Szabadkán és Baján -— a teljhatalmú biztos elszólta magát —- előre megállapították. A tanári testület bátor, elszánt fellépésére s az igazság kiáltó szavára mégis kénytelen volt engedni. Már csak azt kívánta s ehhez megmozdíthatatlanul ragaszkodott is, hogy a tanulók a magaviseletből kapjanak kevésbbé szabályszerűt, a szóbeli pedig büntetésül halasztassék szeptemberre. Azt szerette volna, ha a tanári testület mondja ki ez ítéletet. Ezt a dicsőséget azonban a „teljhatalmú miniszteri biztos úrnak" engedtük ál, teljesen magára hagyva őt, mert ez igazságtalanságot nemcsak nem igazolhattuk, de ellene a legerősebben tiltakoztunk. S ő teljhatalmával élt is. — Így aztán rendes időben, jún. 18-án, csak két tanulónk tehetett szóbeli érettségit Vojnics Tunics János miniszteri biztos jelenlétében, de mindenben az 1905. évi 105, 500 sz. a. k. Éretts. Vizsg. Utas. szerint. Az egyik magántanuló volt. A többi osztályban ezalatt folyt a munka. A befejező összefoglalásokat jún. 21.—26. napjain tartottuk meg, miután az évvégi magánvizsgálatokkal még jún. 10., 17. napjain végeztünk. Sok bajjal aztán mégis csak végére vittük az évet és ünnepélyes Tedeummal, azon ösztöndíjaknak és jutalmaknak a kiosztásával, melyek a fennálló viszonyok között az igazgatóság rendelkezésére álltak, s azzal a szivből fakadt óhajjal, hogv bárcsak az új iskolai évet magyar levegőben nyithatnék m:g, június 2í> én zártuk be. A vakáció új izgalmakat hozott. Az a szedett-vedett szerb társaság, mely a magyar tisztviselők kiüldözése, bebörtönzése vagy internálása óta az összes és zsarolásokra nagyon alkalmas állásokba bevette magát, most, a békekonferenciának rájok kedvezőtlen döntése után, mely Baját 18 községgel (u. n. bajai háromszög) visszacsatolta hazánkhoz, összeszövetkezve a helyi és idemenekült kommunistákkal s a falvak félrevezetett, elbódított nincstelenjeivel, végső erőfeszítéssel látott hozzá, hogy eddig is állandóan és tervszerűen folytatott elcsatolási aknamunkáját először a magyar értelmiség kiüldözésével az általuk kért és előkészített népszavazás útján diadalra vigye ; vagy, ha ez nem menne, belső forrongás szításával legalább a további megszállás fcntartásának szükségességét bebizonyítsa s itt maradhatását biztosítsa. Első-