Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1918-21

tói fosztotta meg rájok nézve is csaknem hasznavehetetleniil, s e két barbár cselekedet nyomában felburjánzott rémhírek a város lakosságát kétségbeejtették. Ez esemény hatása sokáig nyomta a lelkeket s még két évforduló körül gyötörte balsejtelmekkel, melyek hogy alaptalanok lesznek, csak azért nem tudtuk, mert az első hőstett szégyenét nem mutatták, hanem mélyen a szivökben érezték. Az 1919/20. iskolai év megnyitására a vakáció vége felé az események várt fordulatának elmaradása miatt nehéz lélekkel készültünk. Csak egy örvendetes eseményről értesültünk: a kommunizmus otthoni bukásáról. Itt azonban minden a régiben maradt. A tanári testület is csak annyiban változott, amennyit a lehetőség megengedett és a szükség még kockázat árán is parancsolt. Az intézet fentartó kegyura tervszerű akaratát itt már csak a véletlen folytán érvényesíthette. Az Egerbe áthelyezett Szász Alfréd helyére, ki ideiglenes minőségben akkor jött segítségünkre, mikor erre legnagyobb szükségünk volt, a kommunizmus elől szülőfalujába menekült Szekeres Fábiánt, intézetünknek a múltból kedves emlékű tanárát osztotta be, majd később, nov. 13-án, a Rendje és hitehagyott Kovács Piusz dr. pótlására Szabó Tihamérnak, az insbrucki egyetem végzett és felszentelt hittudományi hallgatójának sikerült a megszálló hatalom figyelmének kikerülésével a zirczi Apátúr 464/ 1919. számú rendelkezése értelmében testületünkbe lépnie. Az év folyamán Zirczrc helyezett Fábián Béla r. tanár helyét azonban a kegyúri akarat már nem tölthette be. A tanári testület tagjai a legnagyobb készséggel osztották meg a rájok maradt terhet. Az új iskolai év megnyitása előtt a javító, felvételi s pótlóvizsgálatokat rendjök s módjok szerint már elvégeztük, amikor, a beirás első napján, szept. l-jén, társzekerek jelentek meg a gimnázium épülete előtt, — ahonnan egyszerűen kitiltattunk — hogy belőle a zsákmányoló bizottság (direkcija plena) rendeletéből mindazt, ami csak mozgatható, elvigyék. A rendes évelci munkához, melyet, helyéből kizavarva, a rendház helyiségeiben végeztünk cl, most egy másik járult, a mentési munka. Nagy utánjárással ez sikerült azon az alapon, hogy az intézet nem állami tulajdon. De a vagyont csak részben menthettük meg, mert mikorra a rekvirálást megtiltó rendelet Belgrádból megérkezett, az összes padokat, katedrákat, székeket, asztalokat, táblákat, esernyőtartókat, fogasokat leszállította a hajó, melyet utolérve elfognunk nem sikerült. A többször megismételt reklamálás süket fülekre talált. Az igazi értékek azonban — szertárak, könyvtárak stb. — megmentettek Nagyon szomorú lélekkel -szept. 4-én ünnepélyes Veni Sancté-n a jó Isten segítségét kértük s utána a gyerekeket szept. 15-ig elbocsátottuk, amikorra reméltük, hogy újra birtokba vehetjük kifosztott épületünket. Azt gondoltuk, hogy vidéki gyerekeink a szemük láttára folyt rablás után, bizalmukat vesztve a sikeres munkára nézve, nem fognak visszatérni s máshol keresik boldogulásukat. S mind visszajött, mert szívok a nyomorúságra is visszahozta őket. Az egész Bácskában és Bánátban csak a mi iskolánk maradt meg magyar iskolának. Sőt jöttek újak az egész év folyamán nagy számban. Szívesen fogadtuk őket, de féltünk is, mert elnyomóink nem szívesen látták e diákvándorlást. Kaptunk is rendeletet, hogy kiket szabad felvennünk. Különösen vadásztak a szláv nevűekre, ha az illetők egy szót nem tudtak is szlávul. Ezeket szerb iskolákba akarták vezényelni, de hazafiságos jogérzetünk s kétségbeesett gyermekeink jogainak természetes megvédése e törvénytelen ren-