Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1918-21

Az évet nagyon szomorú Tedeummal jún. 29-én fejeztük be, miután előbb, máj. 8—14-ig, a VIII. osztályban évvégi, máj. 16—19. érettségi írásb&li és jún. 10, 11. napjain érettségi szóbeli, 13-án, 14-én magánvizsgálatokat s 16—24. napjain évvégi vizsgálatok helyett befejező összefoglalásokat tartottunk. Mindezen vizsgálatokat az igazgató saját hatáskörében, tehát szerb hatóság beleavatkozása nélkül, intézte. Az erre való szándék azonban megvolt, de szerencsére — nyilván innen való elkésett figyelmeztetés következtében, — csak akkor nyilvánult meg, amikor az igazgatónak ezt a szándékot a már megtörténtekre való hivatkozással könnyű volt meghiúsítania, A nevelő-oktató eredményt részletesen a statisztikai adatok tüntetik fel. E helyen, mielőtt az első szomorú esztendőtől búcsút vennénk, csak azt jegyezzük fel, hogy az előírt anyagnak teljes feldolgozása ezen csaknem két hónapos évelei kényszerszünettel megrövidült iskolai évben a körültekintéssel számító tanári testületnek legfőbb gondja és törekvése volt: az elvesztett időt pótolta a rendelkezésre álló időnek minden vesztegetés nélkül való kihasználása s tanárban, tanítványban az energia fokozódása. S bár mindkettőnk lelkére ugyancsak zavarólag, nyomasztólag,, sőt olykor-olykor egy-egy napra vagy egy-egy órára megbénítólag hatottak a közvetlenül ért helyi események, vagy a szegény, szerencsétlen hazánk változatos és viharos állapotáról szállongó, kevesebb örömet cs reményt, mint aggodalmat, nem egyszer kétségbeesést támasztó hirek : mikor az iskolai év végén a munkát két hónapra — hittük, hogy nem hosszabb időre — abbahagytuk, a becsületesen végzett munka felől lelkiismeretünk vádat, vagy kétséget nem vetett fel. Tanítványaink otthonukba tértek, nem egy közülök kockázatos vállalkozással a demarkációs vonalon keresztül. A tanárok itt maradtak, mert haza felé nem mehettek. Itt fogott bennünket a zsarnoki hatalom, romokban heverő hazánk pedig nem csáhí ott bennünket merész lépésre. De — azt hittük — legalább nyugodt vakációnk lesz, hiszen az iskola, a szálka a szerbek szemében, zárva volt. E hitünket az egész városnak a megszállás tartama alatt legnagyobb izgalma egy-kettőre megcáfolta. Július 19-én volt Péter szerb király nevenapja. Az egész környék katonaságának összevonásával és nagy parádéval készültek a szerbek e napra. Szigorú katonai parancs jelent meg, hogy minden házat fel kell díszíteni szerb zászlóval; az ablakokat ki kell világítani s az ünnepélyes istentisztelő i minden testül.tnek képviseletiig jelen kell lennie s utána - a városházán dús lakomával fogadásnál — hódoló aláírást kell adni. S mindebből semmisem lett. A nemzeti hovataftozan dóság szimbólumát, a zászlót, egy magyar ember sem tűzte ki ; a Tedeumon csak szerbek, vagy renegát bunyevácok voltak; az összehordott ételben, italban csak ezek dúskálkodtak s hódoló aláírást magyar embertől egyet sem kaptak. A megszégyenített hatalojn gonosz bosszút ; llt: az „ünnep" éjszakáján a város csaknem valamennyi ablakát, melyekhez csak hozzáférhettek, beverette katonáival. A gimnázium ablakai is áldozatul estek és szomorú sorsra jutott társaikkal mindaddig hirdették a "hóditó" hatalom kultúráját, míg cs-ik végleg ki nem takarodtak. Kinek lett volna kedve ilyen mulatsághoz új anyagot szolgáltatni ? Az ettől valójában függetl:n, de egyidejűleg s a szerbek állítása szerint vele okozati kapcsolatban végrehajtott, egyszerűen őrületes állatrekvirálás, mely a várost és az egész „bajai háromszög"-et (a visszacsatolt részt) a mezőről lovas katonákkal csordákban elhajtott ló- és szarvasmarha-állományá-