Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1918-21

A tanítás megszakadt fonalát újra csak dec. 6-án vehettük fel. A karácsonyi szünet dec. 20-án kezdődött és január 25-ig tartott a fűtőanyag hiánya miatt, melyet az igazgató a legnagyobb áldozat árán és tekintélyes támogatók segítségével sem tudott megszerezni az egyedül hozzáférhető forrásból, a szerbek kezelésébe került pécsi bányákból. E hosszú szünet alatt sem tudtunk annyi tüzelőt szerezni, hogy a munkát a rendes keretek között végezhettük volna. Mivel csak négy terem fűtésére volt módunk, hogy tanulóinkkal mindennap érintkezzünk, a félórás rendszert alkalmaztuk olyképen, hogy a páros és páratlan osztályok felváltva 8-ra, illetőleg V2 11-re jöttek az iskolába. Az óraközi szüneteket a kiszellőztetés tartamára redukáltuk és szünetnapokat — kivéve az ünnepeket — nem tartottunk. Ez a rendszer ápr. 7-ig állt fenn. Ettől kezdve újra egész órában folyt a tanítás, de nem az egész vonalon zavartalanul. Egy szerencsétlen diákkirándulás csaknem végzetes veszedelmet zúdított az intézetre. A VIII. osztályú tanulók, egy beteg társuk kivételével, ápr. 24-én a közeli szeremlei erdőben a tanári testület tudtán kívül a nem eléggé óvatos szülők bőségéből állítólag egyik szüleivel kiutasított társuk búcsúztatására afféle majálist rendeztek titokban és magukban. Közéjük keveredett egy vasjy két, erdőt őrző szerb katona s ezeket is részesítették a hazúlról hozott jókban. Hogy igazában mi történt itt, mindmáig titok. Nekünk annyit bevallottak tanítványaink, hogy hazafias nótákat énekeltek, aztán éltették Magyarországot, Horthyt s abcugolták Petárt. Valaki beárulta őket, s mi csak akkor tudtuk meg s akkor ébredtünk a nagy, mondhatnám, legnagyobb veszedelem tudatára, amikor az egész VIII. osztály előbb Baján, utóbb Szabadkán az ügyészség börtönébe került, „hazaárulás, felségsértés és lázítás" vádjával terhelten. Nagyobb rosszakarattal, mondhatnám, gonoszsággal nem találkoztunk, mint most. A gyerekeket, kikre a legkegyetlenebb vallatás sem tudta a vádakat rábizonyítani, 2 heti sínylődés után feltételes szabadságra kiváltotta a szülői áldozatkészség, s ők — mint egyelőre iskolai fegyelmi eljárás alá helyezettek — visszatérhettek az intéze'be, de a helyi hatalmasságok rosszakarata nem késett tokit kovácsolni az intézet ellen abban a Belgrádba küldött jelentésben, hogy az intézet a bűnös, mert ilyen szellemben neveli a gyermekeket. S ez — a megokolás szerint — annál kevésbbé tűrhető, mert a tanári testület „jugoszláv államvagyon"(!) — a kalocsai érsekség birtoka — jövedelméből él. Azt hitték, hogy, ha valamikor, most célt érnek. Ez ügyben volt is vizsgálat azzal a céllal, hogy életforrásunktól vágassunk el; de a veszedelmet most is, később is, mert e törekvést a hírhedt Matics Márton, zombori munkásbiztosító tisztviselőből lett kormánybiztos-főispán, intrikáival többször megismételte, az érsekuradalom intézőbizottsága, hogy a keresztény magyar nemzeti szellemnek ezt a szorongatott várát megmentse, leleményességével és a szerbek félrevezetésével elhárította. Ezért jusson neki e helyről is a legteljesebb elismerés. A tanulók visszatértével a VIII. osztályban a mulasztottak pótlására a szorgalmi időt meghosszabbítottuk, úgyhogy az évvégi vizsgálatok s az érettségi Írásbeliek május legutolsó napjaiban voltak. Ezeket a vizsgálatokat ugyan még magunk intéztük saját hatáskörünkben, de a továbbiakra nézve az anvnyira őrzött önállóságunkat elvesztettük. Ennek a szerencsétlen ügynek ez lett a legbántóbb következménye. Az írásbeli és szóbeli közé beállított „bűnügy" teljhatalmú s egyúttal az érettségi vizsgálat miniszteri biztosává Vojnics