Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1916

IV. Károly Király, Magyarország királyévá koronázták 1916. december 30=án A bécsi kapucinus kriptából, aliul a kegyelet és hála virágait raktuk le Istenben boldogult 1. Ferenc József koporsójára, a Szent István koronáját viselő ifjú uralkodó: apostoli királyunk IV. Károly felé száll hódolatunk. Ilju királyunk élot-lmlál harcunk legválságosabb napjaiban foglalta el a magyar trónt. Kint a csatatereken a háború véres borzalmai és kegyetlenségei, itthon pedig a polgári társadalomban gondok, lemondás, fájdalom, gyász és könnyhullatás. Mindez nyomasztó súllyal nehezedett a lelkekre és sötét árnyakat vetett az ünnepi fénybe és pompába, amellyel a nemzet ifjú királyát 1916. december 30-án megkoronázta. Azonban igy melegebb és bensőbb lelt a frigy, amelyet a nemzet és a király a koronázás alkalmával kötött, mert a közös veszedelem érzete és a fájdalom közelebb hozza egymáshoz a sziveket s jobban összeolvadnak a lelkek. A nemzet a nagy csapások idején, a megpróbáltatások nehéz napjaiban mutatkozott mindig a legnagyobbnak. 8 csakugyan ebben a vérzivatarban csodás fénnyel ragyogtak töl lelkében a magyarság ősi erényei: a vitézség, az önfeláldozás, a királyhüség, s ifjú királyunknak, aki a harctérről került a trónra, soha jobb alkalma nem volt és nem lesz megismerni a magyart, mint most s meggyőződni róla, hogy Magyarország a monarchiának legfőbb erőssége és trónjának legbiztosabb támasztéka. Lehet ő igy valamikor félreértés közöttünk? S a nemzet mindjárt megérezte, hogy megismerte őt ifjú királya s minden szava, minden intézkedése azt mutatja, hogy megértette a nemzet lelkét. Nem csoda, ha rajongó hódolattal veszi körül őt cs fejedelmi