Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1916

I. Ferenc József kjrályunK emlékezete. 1830. augusztus 18-1916. november 21. Ugy érezzük, hogy cz ovi értesítőnknek első lapja őt illeti, a nagy uralkodót, a magyar nemzetnek jóságos atyját, aki hosszú áldásos uralkodása utáu e nagy fölfordulásban, e nagy világrengésben szép csendesen pihenni tért őseihez: boldogult I. Ferenc Józsefet. Mikor a nemzet jövőjére irányuló munkánknak elmúlt évéről beszámolunk, illik, hogy fölidézzük nemes alakját és fölemeljük szivünket nagy emlékéhez. Nem pusztán az alattvalói hódolat, hanem egyúttal a nemzeti hála is vezet bennünket a bécsi kapucinusok templomában levő sírboltba. 1 liszen egy félszázadon át nyugodott atyai kezében a nemzet sorsa s ez a félszázad, amely teljesen összeforrott az ő nevével, a nemzeti újjászületés, a nemzet anyagi és szellemi fejlődésének és megerősödésének kora volt. A történetírók feladata lesz megmérni az ő nagyságát s megállapítani uralkodásának hatását a magyar nemzet fejlődésére; mi csak azt érezzük, hogy hálával tartozunk iránta, mert nemzetünket szivébe fogadta és haláláig megtartotta szivében. Pedig mikor a trónra lépett, harcban állott a megifjodott és nemzeti életének teljességére törekvő nemzettel, amelyet félreismert. De később egymásra találtak s minél jobban törekedett ő hozzáférni a nemzet lelkéhez, minél tovább haladt a nemzet érzés- és gondolatvilágának teljes megértése és érvényesítése felé: a nemzet alattvalói hódolata annál jobban átmelegedett ragaszkodássá és hálás szeretetté! A király ós a nemzet lelkének ez a benső összeolvadása, a nemzeti érzésnek szabad és teljes érvényesülése, a nemzeti élet szax»