Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1914
február hó 24-én a tanári testülettel értekezletet tartott, amelyen közölte látogatása közben szerzett tapasztalatait s ezek nyomán megjegyzéseit és a jövőre vonatkozó utasításait. Ezenkívül március 24-én ő elnökölt azon bizottság ülésén, amely az 1895-ben és 1890-ban született s katonai szolgálatra alkalmasnak talált tanulók érettségi bizonyítványi érdemjegyeit és érettségének fokát állapította meg s ő vezette mint elnök június hó 4., 5. és 7. napjain a rendes szóbeli érettségi vizsgálatokat. Május hó 22-én érkezett körünkbe intézetünk kegyura, Békefi Rémig dr. zirczi apátúr. Minthogy az iskolát már bezártuk, nem látogathatta meg a tanuló ifjakat s nem intézhetett hozzájuk, mint más években tette, a fiait szerető atya jóságával és a tapasztalt tanférfiú bölcseségével buzdító szavakat. Mindössze az iskolai évnek záró-mozzanatán, az ünnepi Te Deumon vehetett részt. Legalább láthatta maga előtt, ha rövid ideig is, az intézet ifjúságát, az annyira szeretett magyar ifjakat. S míg szeme végigtekintett soraikon, hazafias aggodalommal telt lelke, azt hiszem, megnyugvást keresett bennök a nemzet jobb és szebb jövőjére vonatkozólag s mélyen meghatva merült imádságba sokat szenvedett hazánkért és a magyar ifjúságért. A rendházban megtekintett mindent s bölcs előrelátással és igazi atyai jósággal intézkedett mindazokra vonatkozólag, amik intézetünk szükségleteinek fedezésére és színvonalának emelésére szükségesek. Nagyon rövid ideig volt köztünk, mert épen akkor jelent meg a hűtlen Olaszország hadüzenete s a katonaságnak az olasz határra való szállítása miatt a vasúti személyforgalom korlátozása volt várható. Épen ezért már május 25-én, mindnyájunk szeretetétől kisérve, távozott körünkből. Az intézet igazgatója a Rendtartás értelmében havonként többször is meglátogatta az egyes osztályokat s minden alkalommal jó viseletre s állandó, kitartó munkásságra buzdította az ifjakat. 2. Iskolai ünnepek. Intézetünk tanári kara az ifjúság nevelésében mindig fontos tényezőnek tartotta az iskolai ünnepeket, amelyek nagyon alkalmasak arra, hogy az ifjak fogékony lelkében erősítsék és fejlesszék a vallásos és hazafias érzelmeket, a hála és kegyelet érzését. Épen ezért mindig különös gondot fordítottunk az iskolai ünnepek rendezésére. Ez iskolai év nehéz körülményei azonban nem kedveztek az ünnepélyek rendezésének, meg alkalmas hely sem állott rendelkezésünkre. Sajnáljuk, hogy a nevelésnek ezen kiváló tényezőit nélkülöznünk kellett, azonban azt meg kell állapítanunk, hogy e nehéz idők, a nemzeti megpróbáltatás napjai bőven pótolták az ünnepek hatását, hiszen a kötelességteljesítés, mely eddig nem ismert erőfeszítéseket kívánt, a
