Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1914

25 3. Testi nevelés. A világháború iskolai testnevelésünk rendes művelésében is lényeges változást szült, amennyiben az iskolai épülettel együtt a tornacsarnokot is lefoglalták katonai kórház céljaira s így tornacsarnokunkat az egész iskolai év alatt nem használhattuk. A szabadban való testgyakorlásra voltunk tehát utalva, amit a szép és kedvező őszi és tavaszi napokon minden fennakadás nélkül gyakoroltunk is. Leginkább azon mozgásgyakorlatokkal foglalkoztunk, amelyek a gyakorlati életben is felhasználhatók. A rendgyakorlatoknál különösen katonás, fegyelmezett tevékenységet követeltünk. Tanítványaink a népies gyakorlatoknak csaknem valamennyi fajtáját gyakorolták és jókedvvel, vidáman játszottak a Sport-telepen. A szabadgyakorlatoknál, meg a játékok alkalmával kivívott győzelmeknél jól esett tapasztalnunk a lelkesedéssel végzett együttes tevékenységet, ami az ifjúság nevelésénél elsőrendű követelés. A teli hónapokban a legegészségesebb sportok egyikét, a korcsolyázást gyakorolták az ifjak s ha hó volt, nagy hólabda-csatákat vívtak. Erre a célra kiválóan alkalmas hely volt a vasúti park széles útja. Míg az osztály egyik fele küzdött, a másik fele a vasúti váróteremben melegedve várta a pillanatot, hogy jeladásra fölválthassa a kifáradt küzdőket s hasonló tettrekészséggel vegye ki részét az edző játékból. Télen-nyáron a szabadban voltak ifjaink, csupán egyszer-kétszer voltak kénytelenek esős, sáros napokon egy-egy tornaórát az iskola-szobában tölteni. Ilyenkor a tornatanár elméleti oktatást tartott a testgyakorlás anyagából és annak történetéből. Érdemes volna erre a célra több órát is fordítani, hogy a föltétlenül szükséges torna-intelligencia ápolására alkalom lenne. Csakis így remélhető, hogy a testi nevelés egyéni és nemzeti szempontból megbecsülhetetlen tartalmat nyer. A katonai fegyvergyakorlatokat és a céllövést nem tudtuk megtartartani, mert a katonai parancsnokság felsőbb rendeletre az intézet rendelkezésére álló összes fegyvereket és töltényeket elvitte. Játékdélutánok nem voltak; a testedző-kör működése szintén szünetelt, helyi tornaversenyt nem tartottunk. 4. Értelmi nevelés. Intézetünk nem a puszta tanítást: bizonyos ismeretek közlését tekintette főfeladatának, hanem a nevelést, amelynek a tanítás is csak szolgálatában áll. A gyermek fejlődése, jellemének, gondolkodása módjának, érzésvilágának kialakítása volt első és legfőbb gondunk, s mikor arra törekedtünk, hogy a tanulók az előadott anyagot megértvén, alapos és biztos tudásra tegyenek szert, akkor is főképen az lebegett előttünk, hogy az ifjak megszokják kötelességeiknek pontos teljesítését s megszeressék