Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1913

45 Kálmán írói működésének huszonötéves s a magyar irodalom újjászületésének száz éves fordulóját. Szóval igen szép munkásságot fejtett ki és híven betöltötte feladatát, amely osztályrészéül jutott. S míg az intézet, amelyet Baja város áldozatkészsége annyi küzdelem után létesített, minden tekintetben szépen fejlődött, egyszer csak lassan, észrevétlenül összegyülekeztek fölötte a veszedelem felhői. A város a tanárok fizetését, amelyet 1600 koronára emelt föl, az ötvenes években pontosan fizette; a gimnáziumi könyvtár és a természettani szertár gyarapításához 800 koronával járult évenként; a tanárokat bőkezűen támogatta, hogy tárgyaikban továbbképezzék magukat: 1862-től fogva azonban még a tanárokat sem tudta rendesen fizetni, úgyhogy havi fizetéseiket a tanárok hét-három havi közök után tudták a városi pénztárból megkapni. Ennek oka pedig az volt, hogy a város anyagi válságba került. 1862-ben t. i. a város Zichy-Ferraris Bódogtól megváltotta magát és az egész uradalmat a saját birtokába vette át. Ezáltal körülbelül 1 millió (500 ezer korona adósságba keveredett. Ehhez járult, hogy a városi hatóság, mikor 1858-ban a telekkönyvvezetést rendszeresítették, a gimnázium fenntartására lekötött birtoknak telekkönyvi átkebeleztetését elmulasztotta. Ezen hanyagság miatt a város anyagi ügyei mindinkább ziláltabbak lettek és hitelezője, a belga bank, a maga követelését a város összes vagyonára, tehát a gimnázium zálogalapítványára is betáhláztatta. A gimnázium tanárai egy ideig csak tűrtek, mikor azonban ez már éveken át így ment, s látták, hogy a gimnázium léte is veszedelemben forog, 1867 március hó 30-án tanácskozmányt tartottak Bándl János igazgató elnöklete alatt. E gyűlésből felirattal fordulnak a városi tanácshoz és a képviselőtestülethez. Kifejtik, hogy a gimnázium fennmaradása anyagi és kulturális szempontból milyen nagyfontosságú Baja városára nézve. Tekintetbe véve, hogy az intézet ezen a vidéken, ahol annyi a német- és dalmátnyelvű község, egyúttal nemzeti missziót teljesít, nemzeti érdek, hogy itt gimnázium legyen. A város polgársága mindig tudatában volt, hogy milyen szükséges egy város fejlődésére egy gimnázium, épen azért nagy anyagi áldozatokat hozott, hogy ezen intézet létrejöjjön és fennmaradjon. Minthogy azonban mostoha anyagi helyzetében a maga erejéből többé nem tudja fenntartani a gimnáziumot, azért a tanári kar arra kéri a városi hatóságot, hogy forduljon folyamodványban vagy küldöttség utján a kormányhoz és kérje, hogy a gimnáziumot vegye át az állam;