Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1912

79 zete, a ládákba csomagolt kész dohányárú egyaránt bámulattal töltötte el tanulóinkat s mindvégig lekötötte csodálkozó figyelmüket. Ebéd után kirándulásunk legszebb és legérdekesebb pontjához értünk: két órakor a m. kir. tengerészeti hatóság „Vontató" nevű kis gőzösére szálltunk, mely azonnal felszedte horgonyát s lassú óvatossággal keresett utat a leláncolt hajóerdő között ki a Quarnero tükrére. Most már a tengerről szemléljük hazánk egyetlen kikötőjét, majd a vele szomszédos horvát partot, fent a magas Karszton felkapaszkodó vonat füstjét és kocsijait. Elérjük Buccari öblének bejáratát. Festői látvány a kis városka, mely a domború hegyoldalon úgy helyezkedik el, mintha egységes terv szerint egyetlen várnak készült volna. Majd Portoré előtt megyünk el, melynek kiemelkedett részén Zrinyi Péternek, a Wesselényiösszeesküvésben résztvett és emiatt lefejezett bánnak, kastélya és a part mellett a Frangepánok ősi vára tárul elénk. Egymást érik a parton a tonnárák, a vizből ferdén kiemelkedő létrák, melyeknek tetejéről őrszem lesi és jelzi halász társainak a tonhal (Thynnus vulg.) vonulását. Hajónk befut a Canale xVfaltempo vizére San Marco szigetke keleti oldalán. A fehéres kopasz sziklafallal meredeken kiemelkedő, lakatlan sziget tetején édesvizű tó van, melyhez átúsznak a szomszédos Veglia sziget legelésző barmai, hogy szomjukat oltsák és estefelé visszatérnek tanyájukra. Cirkvenicában kiszállt a kiránduló társaság s e kies fekvésű nyaralóhely tengeri fürdőjében megfürdött. A strandon elköltött uzsonna után ugyanazon uton tértünk vissza „Vontató"-nkkal Fiúméba. Cirkvenicai utunkra elkísért bennünket bártfai Szabó Samu, keresk. tengerészeti akadémiai igazgató úr, ki az úton végig értékes magyarázataival és felvilágosításaival tette különösen tanulságossá tengeri kirándulásunkat. Junius 25. kedd. A m. kir. keresk. tengerészeti akadémia előcsarnokában Szabó Samu igazgató, a bajai főgimn. volt tanára, fogadott bennünket, ki szives készségével és vendégszeretetével intézetünk iránt való háláját óhajtotta leróni. Bemutatta az intézet összes helyiségeit, tengerészeti tanulmányokat támogató felszereléseit, eszközeit, gazdag quarneroi gyűjteményét; majd a lapos tetőre vezetett bennünket, honnan a tengerre nyiló felséges kilátást élveztük. Vendégszerető körében telt el az egész délelőtt. Délután a Fiumara hídján át fáradságos és véget érni nem akaró lépcsős úton felmentünk a TersaUo hegyen épült községbe, ahova a Frangepánok festői szépségű vára és a vár bástyáiról kínálkozó remek kilátás csalogatott. Innen láthattuk Fiumét teljes egészében. A meglehetősen elhanyagolt várkert szélében épült egyszerű házikóban éldegél a Nougent grófok magyarországi utolsó sarja, egy öreg kisasszony, ki jóformán a látogatók belépődíjaiból tengeti életét. Épen ezért nagyon ma-