Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1912

77 pitymallani a gyönyörű tavaszi nap. Az idő csendes, verőfényes vo)t,. szinte hinni sem akartuk,, hogy már a rettegett, sokszor napokig dühöngő bóra birodalmában röpít bennünket vonatunk, .célunk felé, Csak itt-ott. borult, oly . sűrű, átláthatatlan köd a Kulpa mélyen fekvő völgyére, hogy , első pillanatra a már várva-várt tengert véltük lábaink alatt. Egyébként a Karszt szomorú képet nyújtott ! Mindenütt némán meredő sziklafalak, kopár, terméketlen lejtők, melyeket csak itt-ott szaggatnak meg azok a tenyérnyi, hatalmas kövekkel bekerített szántóföldek, meg parányi kis gyümölcsös kertek, melyeknek humuszát a Karszt lakója hordta föl a tenger mellől. Szegények ezek a hegyi falvak, akárcsak a felvidékünkön.;10-20 ház a néhány ölnyi földterületek mellett; lakóik küzdelmes, nyomorúságos életet élnek, fenntartójuk úgyszólván kizárólag az erdei munka. Ez a szokatlan és szomorú egyhangúság, de meg maga a fiumei vaspálya, amelyen völgyáthidalás és alagút, szédítő mélység és égbe meredő sziklabevágás váltakoznak, bőven nyújt szórakozást az utasnak. A vonat folyton kapaszkodik fölfelé a lejtőn, miközben a kéklő messzeségben már feltűnnek az isztriai hegyek; végül Plase és Meja között megpillantjuk a magyar tengeri. Ragyogó pompájában tűnik, fel előttünk a Quarnero, magunk előtt látjuk a mélyen benyúló, buccari-i öblöt, az Adria örökzöld, délszaki növényzet szegélyezte partjait,, melyeken a Monté maggiore lábánál elterülő Voloska, Abbazia, Lovrana és lka villái mint a sötét háttéren elszórt apró gyöngyszemek csillogna^ a reggeli napsugárban. Fiume olasz ízlésű háztömege, a füge- és olajfák, a szőlőlugasokkal beültetett terraszok, a Fiumarán sorakozó trabaccoló-k hatalmas raja csak még jobban növeli az ifjak lázas érdeklődését. Junius 23. vasárnap reggel érkeztünk meg Fiúméba. A „Magyar vendéglő" tulajdonosa a saját szállójában s a vele összeépült „Adria" szállóban helyezett el bennünket. Az élelmezés jó volt; vendéglősünk, magyarosan elkészített, ízletes ételeket tálalt fel a szálló nyári helyiségében felterített asztalainkra. Annál botrányosabb vott azonban a „Magyar vendéglő." elszállásolása. Igaz, hogy szobái tágasak, levegősek, belőlük a tengerre és kikötőre gyönyörű kilátás nyilik, de mi nem ezt, hanem napi fáradal-. maink után pihenést kerestünk lakásunkon. A pihenés, alvás azonban lehetetlen volt. Az ágyak tele poloskával; szinte nyüzsgött a kellemetlen bogárság pihenésre vágyó fáradt tagjaink alatt. Utolsó éjszakánkat nem is töltöttük ott, hanem a tengerészeti akadémia igazgatójának szíves meghívására a brassói főreál tanulóinak elutaztával megüresedett akadémia tiszta hálótermében. Mosakodás és reggelizés után első utunk a templomba vitt; misét hallgattunk. Ennek végével Moussong Nándor vasúti fogalmazó úr fáradhatatlan kalauzolása mellett a via Municip.ión: olasz renaissance stilben