Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1912
4 hadi taktikáján, bámuljuk államalkotó és beolvasztó képességeiket: azt mégis be kell látnunk, hogy ez a szellemi és anyagi dicsőség már a régmúlté s mellettük és fölöttük azóta az emberi haladásnak uj meg uj fundamentumai emelkedtek. És míg a klasszikus világ legapróbb köveit is kiástuk a föld mélyéből és iskoláinkban gyermekeinket elvezettük a római fórum legutolsó szögletébe is: alig maradt fizikai időnk, hogy az emberi szellem újabb égbenyúló alkotásaira még csak egy-egy pillantást is vethessünk. Csak a világ- s a magyar-irodalom tanításának vajúdó kérdését említem példakép. Vájjon érettségit tett ifjaink hallanak-e egyebet az iskolában a legnagyobb nemzetek irodalmából egy-két legjelesebb írójuk nevénél! Nem csoda aztán, ha kellő előkészítés híjján mohón és válogatás nélkül habzsolják sokan az újszerű külföldi táplálékot nehéz fáradsággal megalapozott jellemük és világnézetük rovására. Vagy — legenyhébben szólva nem méltánytalanság-e, hogy még a négy felső osztályban is heti 20 órát kell fordítani arra, hogy a tanulót a néhány óráig tartó írásbeli s 10 percig tartó szóbeli latin érettségi vizsgálatra előkészítsük — s emellett magyar irodalmunk tanításának bj kell érnie heti 12 órával. S tegyük hozzá, mihelyt elhagyta az iskolát, latin tudását a legtöbb tanuló holt tőkének tarthatja, amelynek csupán formális képesítő ereje van. Egyetlen igaz nemzeti vagyonunk az irodalom, ennek minél bővebb ismerete, az értékelés nyomán fakadt szeretet viszont oly lánc volna, mely eltéphetlen erővel kötné a modern szivet is a hazai röghöz. Jól tudom, ezeknek és más egyéb aránytalanságoknak nem épen egyedüli és legnagyobb oka a latin ny.lv, de valljuk meg, oka s nem is a legkisebb. Bármily kevéssé óhajtjuk is száműzni iskoláinkból a klasszikus műveltséget, lássuk be, hogy az utolsó három évszázad, m: ly oly gazdag átalakulásokban és uj ismeretek kifejtésében, a görög és római klasszikusok ismeretében rejlő nevelő értéket nem kis mértékben megcsökkentette. Gondoljuk meg végre, hogy még a középkorban sem épen irodalmának szépsége miatt lett a latin a nevelés alapja, sem pedig „mert egy holt nyelv tanulmányozása a legjobb észtorna vagy az egyetlen eszköz az élő nyelvek alapos megtanulására, — hanem m:rt Nyugat-Európában az volt a művelt emberek nyelve, melyet nyilvános ügyekben, irodalomban, filozófiában, s a tudományokban használtak s mindenek előtt, mert az isteni gondviselés szerint lényegesebb föltétele volt a nyugati egyház egységének, amely ennélfogva tekintélyével támogatta". 1) Ne feledjük az igazságot: a latin- és görög-nyelv ismerete még nem maga a tudás, hanem csak bejárata és előcsarnoka a tudásnak (Parker) — s ennél a V. ö. A. Bain: Neveléstudomány, II. 145—147. .1
