Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1912

33 tárgyalnak, a latinból-magyarra fordítás nélkülök is sikerül, magyarbóllatinra meg fölöslegesek. 3. Az alárendelt mondatok. A kezdő s véleményem szerint téves felosztás alapját tevő 144. §-t elhagytam. — A 147. §. jegyzetei fölöslegesek, mert a hogy kötőszó a magyarban is elmaradhat a jelzett esetben. A függő kérdés pedig, hogyan lehet önálló természetű? — Különösnek tetszik a 148. §, amely a quin kötőszós mondatot a-függő kérdéshez sorolja. — A 150. §. 2. és 3. jegyzete magyarázza a következményes mondat consec. temp.-át. Mind a kettőt elhagytam s helyettük e szövegezésben adtam a szabályt: A consec. temp.-ra nézve megjegyzendő: 1. A következményes mondat állítmánya sohasem lehet praet. perf., mert a következmény nem lehet előidejűség. 2. Ha a vezérige praesens, a rendes szabályok érvényesek. 3. Ha a vezérige praeteritum, két eset lehetséges: a) ha a következmény igazság, a mellékmondat állítmánya praes. perf., b) ha a következményt nem tüntetem fel igazságnak, a mellékmondat állítmánya praet. impf. — A 152. §. az időhatározó mondatokat a háromféle idejűség szerint tárgyalja. Egyszerűbb volna a kötőszók vonzata szerint, (így három csoportba jutnak a különféle cum-ok.) — A 154. §-ban törlendő a cum causale-nak miután jelentése. Magyarban nincs okhatározó miután. így az 1. jegyzet okadatolása is. — A 154. §. 4. pontját jegyzeteivel együtt s a 155. §-t is elhagytam, mivel adataik a föltételes mondatokra nézve a magyar nyelvhasználattal majdnem mindenben megegyeznek. — A 157. §, a cum-ok és w'-ok összefoglalása praktikus dolog, de hátrább teendő a 162. §. után, hiszen még az ut, comparativtim csak a 160. §-ban következik. A tanult példák kezdő szavát odaírattam s hogy a sorrendet is könnyebben megjegyezhessék, a következő verbum memoriale-t állapítottuk meg: a ram-okra: te addi hiccad (temporale, explicativum, additivum stb.), az wí-okra : coteco fideco (comparativum, temporale stb.). Itt említi könyvünk a cum adversatirumot is, de példa nélkül. Közöltem a régi példát némi rövidítéssel: Homo solus est particeps rationis et orationis, cum cetera animantia omnia sint expertia. — Nem egészen szabatos a 260. §. 2. pontjának a fogalmazása, inkább így : Ha a főmondatban hasonlóságot jelentő melléknév vagy határozó (alius, aliter, secus) van, a mellékmondat kötőszavai: atque, ac, ha pedig középfok van benne, a kötőszó: quam. — 161 —162. §. elmaradt. A mellékmondatok beolvasztásának elmélete csak olvasásra való. Fontos azonban a legutolsó jegyzet. A függő bestéd tárgyalása rövid és világos, csak megjegyzendő volna, hogy a személyes n 'vmások törvénye nem oly merev, mint azt pl. Caesárnál is tapasztaltuk. 3