Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1912

32 7. Melléknévi igenév. Szükséges utalás a két nyelvhasználatra a 126. §., miért kell a latinnak sokszor jelzői mondatot használnia, mikor a magyar melléknévi igenévvel él. Ugyancsak helyes és jól kiemelendő a 130. §.: az abl. abs. magyaros fordításának szokásos formái. Sok jól megválasztott példa magyarázza a gerundivumos szerkezetet is. II. A mondat fajai. 1. A fömonclatok kapcsolata. A tárgyalás így kezdődik: A mellékrendelt mondatok olyanok, mint a magyarban: kapcsoló, szétválasztó, ellentétes, következtető és magyarázó viszonyban állanak. Azonban könyvünk e helyes felosztást a kötőszók következő felsorolásában már nem tünteti föl. Pedig a mellérendelő kötőszók helyes használatának ismerete nem kevésbbé fontos, mint az alárendelőké. Könyvünk ismerteti ugyan a kötőszókat, de hiányzik a csoportok megjelölése és megnevezése. Ezt pótolni kell. Egyáltalán oly fontosnak gondolom a mellérendelt mondatok tanát is, hogy kiemelve, nagy betűvel szedetném. 2. A fö- és alárendelt mondatok kapcsolata. A consec. temp. magyarázata világos. Jó műszó a vezérmondat és vezérige. Csak a 352. 1. első sorában érzünk hiányt s így egészítettem ki: . . . vezérmondatnak nevezzük s állítmányát vezérigének. — Mégis az egyidejűség stb. magyarázatául s megértéseül ajánlatos azt az egyszerű tényt jól hangsúlyozni: ha a magyarban a mellékmondat átlítmánya jelen időben van: akkor van egyidejűség; ha múltban, előidejűség, ha jövőben, utóidejűség. Hívjuk fel a tanuló figyelmét arra is, hogy az elnevezések épen fordítva mutatják: eZőidejűség — múlt idő, utóidejűség — jövő idő. Egyébként azonban ne bajlódjunk az „idejűség"-gel, hanem a kiindulás a mellékmondat állítmányából történjék. Akkor a megértés a lehető legkönnyebb. íme: a) A mellékmondat átlítmánya jelen idő, (egyidejűség), praesens vezér'ge után coni. praes.-be teendő „ » n múlt n (előidejűség) „ „ „ coni. perf.-ba „ „ „ „ jövő „ (utóidejűség) „ „ futurus sim, v. fuerim. b) A mellékmondat állítmánya jelen idő, (egyidejűség) praeleritum vezérige után coni. praet. impf. „ „ „ mult „ (előidejűség) „ „ „ coni.praet.perf. „ „ „ jövő » (utóidejűség) „ , „ futurus essem, v. fuissem. Hogy a szabály a legegyszerűbb legyen, a 143. §-t a befejező példán kívül elhagytam. Pótlásul a 141. §. b) pontjához iktattam így: a verbum regens mult idejű alakjai a következők : az ind. praet. impf., praet. perf. s praes. perf. hist. és gyakran az infinitivus historicus s a pmesens históriáim. A kihagyott részek elég ritkán előforduló tényeket