Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1912

18 saink: Dareust az ártatlan bárányt megtámadó farkashoz hasonlítják, a szabadság fönségét a farkas és a kutya meséje példázza, a rókarászedte holló meséje a nagyravágyó Pausaniasra illik stb. (40—63.) Sextus a tanulmányúton sem feledkezik meg gyermeki kötelességéről: Thebae-ben éri őket atyja születésnapja, onnan üdvözli atyját azzal az ígérettel, hogy tapasztalataikról otthon bőségesen be fog számolni. ((54.) Ezzel végződnek a harmadik év latin olvasmányai. A tanterv a III. osztály olvasmányi körének megállapításában szabad választást enged két irányban. Az egyik irány Róma történetének fonalán halad s ez irány híveinek a klasszikus írókból, különösen Liviusból vett szemelvényekkel kellett beérniök. A másik iránynak jellemző képviselője Cornelius Nepos, kinek életrajzait századokon át olvastatták hazai gimnáziumainkban. (V. ö. Utasítások, 04. 1.) Könyvünk a szintén előírt Phaedrus mellett mindkét prózairóval megismertet s a mind tartalomban, mind célban elütő olvasmányokat Sextusunk élettörténetének szálai kötik össze oly simán és észrevétlenül, hogy az átmenet alkalmával zökkenést egyáltalán nem érzünk. Szerzőink találékonysága szinte kifogyhatatlan e kapcsok minél ügyesebb alkalmazásában: Sextus annyira föllelkesíti Cantiust Róma történetével, hogy az öccsének kivonatot készít Liviusból; az irodalmi összejövetelek alkalmával Martialis epigrammák hallgatják s mikor Atrectus boltjában hiába keresik a teljes kiadást, Phaedrus könyve akad kezükbe; a görög földön utaztukban Nepos odavágó részleteit olvasgatják — valóban, a mi diákjaink is együtt növekednek Sextusszal s alig veszik észre, mennyit haladtak már, míg Remmius iskolájából a görög föld dicső emlékeihez érkeztek. Ki kell itt emelnem a szerzők eléggé nem dicsérhető eljárását abban is, hogy az olvasmányok összeválogatásában lehetőleg mellőzték a véres, harcias jeleneteket, inkább példaképeket, jellemeket állítanak az ifjúság elé s oly részleteket adnak, amelyek a klasszikus világ kulturáját tárják elénk. Ha már azt tanítjuk, hogy mai művelődésünk alapja a klasszikus kultura, ne keressük annak magvait a csatatereken, hanem a fórumon s az örök emberi eszményekben. A 64 latin olvasmánnyal 52 magyar szöveg kapcsolatos. Megemlítem e magyar szövegnek is legjobb oldalát: míg egyrészt szorosan simulnak a megfelelő latin szöveghez, sehol sem vétenek a magyar stílus ellen! Tankönyvíróink bizony a retroverzióra szánt szövegek magyaros stílusával nem sokat törődtek, sokszor szándékosan állították össze elkényszeredett mondataikat, hogy a latin nyelvtan rámájába annál könynyebben beférjenek. Pedig még a latin nyelv kedvéért sem szabad a tanuló magyar nyelvérzékét rongálni. Párbeszédes földolgozást bőven találunk, főkép a Phaedrus-mesék ilyenek, de hiányzik az előbbi két