Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1911

10 kérdésekben — lettek légyen azok sokszor a legaprólékosabb részlet kérdések — az intézkedés jogát mindig magának tartotta fenn; az igazi jószágkormányzó egész életén át ő maga maradt. Rendjének érdekein kívül a magyar lélek egyik ősi jellemvonása: a föld szeretete is irányította ebben és semmi sem érintette keilemetlenebbül, mint ha a rendi javak bérbeadását hozták szóba előtte. „Ha meghaltam, tegyetek, amit akartok, de míg én élek, addig az nem fog megtörténni," szokta volt mondani. A gazdasági élet válságait és az ezekkel kapcsolalos szociális kérdéseket azonban nemcsak rendje szempontjából tudta mérlegelni. A magyar közélet nagy problémái közül, ezek foglalkoztatták legjobban hazafias lelkét. Erre nézve már nyilvánosságra került írásos bizonyítékunk is van. A Budapesti Hírlapban látott napvilágot egy cikk, amelyet ő mondott tollba, s amely a hazafias aggodalmaknak, de egyben az áldatlan viszonyok orvosságát kereső természetes, józan magyar észnek igen szép megnyilatkozása.

1 Helyénvalónak látszik, hogy eszmemenetét Vajda Ödön gondolkodásmódjának jellemzésére ide iktassuk. Kiindul abból a gondolatból, hogy a megpróbáltatások sorozatában, amelyeket nemzetünk ezeréves életében kiállott, alig volt. nehezebb és nagyobbjelentőségű, mint amellyel napjainkban kell küzdenünk. Mert míg az időnkint ugyan elszunnyadó, de közben-közben annál nagyobb erővel feltámadó nemzeti érzés — ha titáni munkával is — de le tudta győzni fejlődésünk akadályait: addig ma szinte tehetcllenűl állunk azzal a folyton tartó vérvesztéssel szemben, amelyet a tömeges kivándorlás révén kell elszenvednünk. Ellenségeink száma növekszik, mi pedig fogyunk. .A nemzetiségek egyre vakmerőben támadnak a magyar faj szupremáciája ellen és a fajmagyarság számaránya egyre csökken. Gazdasági önállóságunkat úgy tekintjük, mint önálló nemzeti létünk elengedhetetlen biztosítékát és íme, a gazdasági fellendülésünkhöz szükséges munkaerő folyton-folyvást kevesbedik, ami pedig még megvan, az kiszolgáltatva a szociáldemokrácia lelketlen izgatásainak, képtelen követeléseivel állandóan lebegteti az amúgy is ezerféle bajjal küzdő magyar gazdaközönség feje felett a Damokles kardot. Lehetetlen, — fűzi tovább elmélkedését — hogy mindezek elgondolására el ne szoruljun a hazáért aggódó igaz magyar szív, amely saját érdekeinek szűk köréből még ebben a sivár korban is fel tud emelkedni az eszményiség magaslatára. És hogy vannak még ilyen szívek, azt — hála legyen érette a Mindenhatónak — nap-nap után tapasztaljuk. A sajtóban és élőszóval, a napi politika és társasélet terén 1 B. H. 1907. ápr. 2-1. Kivándorlás és latifundium. Irta egy magyar katholikus páp.