Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1910

5 van a hires költő, Martialis, aki a víg társaság kértére csattanós, csipős verseket mond. (V. Epigrammata.) Az ügyvéd sem akar elmaradni, hisz mestersége a beszéd: Canius történetét meséli el, hogyan csapta be szegényt a ravasz Pythius, mikor értéktelen kertjét díszkert gyanánt sózta rá. (VI. Canius dcceptus.) Octavius a római nép elpuhultságáról, kegyetlen cirkuszi játékairól panaszkodik. Fölemlíti a keresztényeket, akik halált megvető nyugalommal, fennkölt lélekkel lépnek a porondra a vadállatok elé. (VII. Panem et circenses.) Minap ő is volt az amphitheatrumban s tanúja volt egy lélekemelő jelenetnek. A kiéheztetett oroszlán bárányként megszelídült a keresztény pásztor előtt, aki valamikor lábából a tövist kihúzta. (VIII. Leo et pastor.) Ily beszélgetések közt eltelt az idő, vége az ebédnek is. Ekkor két színész jelenik meg s Homeros szavaival Hector és Andromache búcsúját adják elő. Megindultan, könnyes szemekkel hallgatják az érzékeny történetet (IX. Hector et Andromache), mire Sextus egy szép versét olvassa föl, melyben a hős Hector sírját énekli meg (X. Sepulcrum Hectoris). Fölkelnek az asztaltól s a peristyliumban közügyekről s a készülő háborúról beszélgetnek. Itt van csak elemében az öreg harcos! Dicséri a régi időket, a szép katonaéletet, korholja a mai fiatalságot, mert nem dicsőségnek, csak szórakozásnak tartják a katonáskodást. (XI. In peristylio). Az öreg zsörtölődését színészek szakítják meg, akik hosszabb dialógusban a rossz útra tévedt, de megjavult fiúnak Cliniának történetét adják elő. (XII. Sencx tristis.) Ennek végeztével elbúcsúznak a vendégek, el a színészek is, mikor jön a levélhordó Ouintus levelével. Quintus Afrikát járja most és tapasztalatait írja le gyermekkori barátjának. (XIII. Africa.) Végre egyedül marad az apa liával. Az apa a férfikor küszöbén álló tiát komolyan figyelmezteti az élet nagy feladataira, jó tanácsokkal látja el s tudtára adja, hogy tanulmányainak folytatása végett Görögországba küldi. Sextus örömmel igéri a jó tanácsok megfogadását, de még jobban örül annak, hogy a nagy út előtt meglátogatják a bajaei fürdőt. (XIV. Adhortationes.) Most egyelőre megváltozik olvasmányainknak nemcsak helye, tárgya, hanem stílusa is. A történet színhelye Baiae és vidéke lesz s a közvetetlenebb levél-forma veszi át az előadás módját. Sextus atyjával és nagybátyjával Rufusszal Baiaeba utazik, de útközben a nápolyi pihenőt arra használja, hogy levelet ír Bovillaeben szórakozó barátjának Aulusnak. Az utazás kellemes és kellemetlen eseményei tartalma levelének. (XV. Iter Roma Baias factum.) Egy hete pihen már Baiaeban, mikor újra tollat fog. Atyja villát épített a fürdőhelyen s ennek felavatását, az ünnepi szertartásokat írja le. (XVI. Consecratio villae.) Következő levele Baiae vidékét, az éghajlatot, a tengert, a szórakozás különféle módjait dicséri. Hívja Aulust is: jó mulatság kínálkozik, barátjuk Gaius szüretre