Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

VII. Ám az idő halad, M. T. Hallgatóim, s én nem akarom szives türelmüket tovább is lefoglalni magamnak. Befejezésül tehát csak még egy igazságra akarok rámutatni, s ez: a pápaság csodás fönnmaradása az idők és viszontagságok sokaságában. Csonka volna minden szó a pápaságról, ha erre a csodás tényre rá nem mutatna. Hiszen minden emberi dolog veszendő; „örök levés és enyészet minden élet" *); trónok keletkeztek és trónok hulltak porba; uj népek léptek a régiek sírja fölé; de a pápaság fönnmaradt, régi fényéből mit sem veszített, „S míg koronák hulltak le a porba, Népek kivesztek nyomtalan, 0, mint kinek, a földbe forrva Magasztosabb hivatása van : Megáll, hogy késő századoknak Örök igazság szent szavát Hirdesse — — — — — 2) Gyönyörűen fejti ki Macaulay, a hírneves protestáns angol történetíró, annak a kath. egyháznak fönnmaradását, melyet a pápaság képvisel: „Nincs a világnak az a most is létező intézménye, mely gondolatainkat visszavinné amaz időkbe, amidőn a pantheonból még áldozatok füstje szállott föl és Flavianus amphitheatrumában még tigrisek és párducok tülekedtek. A legelőkelőbb királyi házak csak tegnapi keltűek, ha összehasonlítjuk őket a főpapoknak ama sorozatával, mely a Napoleont fölkenő pápától szakadatlanul terjed azon pápáig, ki a VIII. században Pipint kente föl. Ám az apostoli dinasztia messze Pipinen túl is szinte a mesés ókor homályába vesz. A velencei köztársaság messze benyúlik a történelembe, de a pápaság után keletkezett és hozzá képest uj. Most már régóta nem létezik, de a pápaság még fönnáll, fönnáll pedig nem a bomlás állapotában, nem mint rom, hanem telve élettel és fiatalos erővel. A kath. egyház most is. küld még hithirdetőket a világ legszélső végeire, akik ugyanoly buzgósággal birnak, minővel Sz. Ágoston szállott partra társaival a Kent-grófságban, akik ellenséges királyok előtt oly bátran emelik föl szavukat, mint ahogy Sz. Leo Attila előtt . . . Lelki hatalma kiterjed a Missouri síkságára és a Horn-fokra egyaránt ... És nincsen egyetlen jel, mely e hosszú uralomnak végét jelentené. Látta a most létező világi uralmaknak és vallásfelekezeteknek keletkezését, s azt állítjuk, hogy hivatva van azoknak végét is megérni. Nagy volt és tiszteletreméltó már akkor is, mielőtt a szászok Nagybritannia területére léptek, mielőtt a frankok átkeltek a Rajnán, midőn Antiochiában még virágzott Madách, Ember Tragédiája, 3. szín. 2J Váradi, A strassburgi harangok.