Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

VII. Mélyen Tisztelt Hallgatóim ! Ha az ember Komáromon túl lefelé ereszkedik a Dunán, a Garam torkolatánál egyszerre páratlanul szép látvány tárul eléje : az esztergomi fordulónál a hegytetőt mintegy koronázó remek bazilika, ormán ez arany fölirattal: Exeelsior! Mintha csak X. Pius életének útját jelezne e fölirat. Exeelsior! Föl a magasba, egyre följebb, mindig magasabbra ! Exeelsior! Tombolo, Salzano, Treviso, Mantova, Venezia, mind csupán egy-egy kanyarulata vagytok annak a hegynek, melyen a dóm maga pompázik, Szent Péter sziklájának, melyen megtörik minden ellenséges hullám. És az Úristen maga írta be a velencei kardinális élete könyvébe ezt az Excelsiort. Pedig nem kereste a magasságot, egyszerű születése kezdettől fogva a völgyet szerettette meg vele. De amit ő nem keresett, arra őt kereste ki biboros társainak bizalma. XIII. Leónak, ki minden századok nagy pápái között méltán helyet követel magának, 1903 július 20-án bekövetkezett halála után a konklávéban összegyűlt 61 biboros ugyanazon esztendő aug. negyedikén délelőtt Sarto József bíborost választotta meg pápának. A választás hire tán némi csalódást okozott azokban a körökben, melyek egészen másnak gondolták a konkláve eredményét; de tény az, hogy Sarto személye iránt világszerte általános volt a bizalom és tisztelet, azok pedig, kik személyes tulajdonait ismerték, kik benne nemcsak az „iutei/er vitae scelerisque purus" *) embert, hanem az Isten szive szerinti főpapot is tisztelték: az öröm ujjongásával fogadták a választásnak hírét. Az egyház ellenei sem tehettek kifogást személye ellen, hisz „A túlzás is, mely mindent megdobál, Ez eggyel szemben tétovázva áll Ugy nézi a szeplőtlen alakot, S a kővel rá csak vonakodva dob, Tudván, hogy az fejére visszahull, S az alak ott áll bánthatatlanul, Mint szellemárny, melyet nem ér a kéz, S a támadás rá puszta légbe vész". -) Pedig, M. T. H., bár egy fél évtized kevés idő a történelem múzsájának, hogy könyvébe írja valakinek nevét, X. Pius pápának ezalatt a rövid idő alatt is kijutott a gondból, munkából, szenvedésből elég. Hogyisne, hisz oly fenséges és oly meredek volt a cél, melyet kitűzött magának: „lnstaurare ornnia in Chrislo" — mindent megújítani Krisztusban. 3) Gondja volt elsősorban az egyházi ének reformjára, majd *) Horatius, Carm. I, 22. 2) Tóth K., Deák Ferenc emlékezete. 3) Efez, 1, 10.