Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

VII. Az idegen fővezérlet alatt is a magyar csapatok mindig megtartották önálló jellemüket és nemzeti jellegüket. Az állandó magyar nemzeti hadsereg nem kellett az udvarnak bizalmatlanságból, melyet a magyarság iránt táplált, de nem kellett a nemességnek sem szükkeblüségből, önös érdekből, mert az állandó hadsereg felállítása maga után vonta volna az állandó adót. Másik célja Zrínyi agitációs munkásságának a merev olasz- és spanyol taktika békóiból kiszabadítani a hadviselést. A védelmi taktika teljesítette feladatát, melyet a körülmények alakulása rótt rá, sikerűit határokat vonnia a török terjeszkedése elé és megtartani azt, ami még nem került hatalmába. De amint elérkezett ideje annak, hogy ezt a bitorló hatalmat le kell a nemzet nyakáról rázni akkor a védelmi taktika ilyen feladat megoldására nem volt többé alkalmas, át kellett térni az offenzívára, a támadó hadviselésre. Ezt hangoztatja Zrinyi, erre izgat valódi szakértelemre valló hadtudományi munkáiban. Az eddigi helyhez kötött, szétforgácsolt, szervezetlen hadviselés idejét multa. Keserű érzéssel kell a nagy hősnek tapasztalnia, hogy mindkét irányú törekvése mekkora akadályokba ütközik, mint állja útját amannak a bizalmatlanság, gyűlölet és önzés, emennek a megszokotthoz való makacs ragaszkodás, a copf és szintén a gyűlölet, mely Montecuccoliban volt megtestesülve. Nem is az udvar vagy kormány belátása, hanem a helyzet kérlelhetetlenül parancsoló alakulása Szent-Gotthárdnál szerzett érvényesülést Zrinyi taktikájának igazolván a nagy hős elveit. Érdekes adalékként támogatja Zrinyi álláspontját a magyar nemzeti hadsereg felállításának kérdésében egy tisztán látó idegen férfiúnak felfogása. Ampringen Gáspár, a német lovagrend nagymestere, akire I. Lipót király az alkotmany elkobzása után Magyarország kormányzását bízta, miután a nemzet megnyugtatása céljából alkalmazásba vett különféle kísérletei meddőknek bizonyultak, s miután felismerte a helyzetet s a bajok forrását, elég bátor volt meggyőződését feltárni császári ura és parancsolója eiőtt. Egy, magyar tisztek és tábornokok által magyarul vezényelt nemzeti hadsereg felállításában jelölte meg a kibontakozás egyedül lehetséges útját, mely a sérelmek és üldözések megszüntetése mellett egyszerre képes lenne bizalomra hangolni a nemzetet a dinasztia iránt, aminek megbecsülhetetlen hasznát látná a király. Hogy süket füleknek beszélt, szinte fölösleges megjegyezni. A magyar csapatok csak mint a császári tábornokok zsoldosai szerepelnek a „császári-királyi"-nak nevezett hadseregben. VIII. Az alkotmányért, a vallásszabadságért és hazánk területi épségének helyreállításáért vívott százados harcok a szatmári békével