Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

VII. megértjük azt a szinte erején felül való áldozatkészséget, mellyel a magyar nemesség honvédelmi kötelességét teljesíteni sietett. S miként az ókori Róma patríciusai az őket a fórumra, vagy a curiába kisérő klienseik számával büszkélkedtek; úgy a magyar főnemesség a hadba vezetett bandériumainak nagyságával fitogtatta rangtársai előtt hatalmát és gazdagságát. Ebben leli magyarázatát az a jelenség, hogy míg hazánk hadrendszere az Anjouk előtt a hanyatlás és züllés képét mutatta, addig Lajos alatt kétszázezer főnyi seregével számottevő hatalommá fejlődött Magyarország. III. Az Anjouk e fényes és dicső korára következő közvetetlen korszakban, amint minden téren, úgy a honvédelem terén is a gyors hanyatlás sajnos jelei mutatkoznak, aminek okát abban találjuk, hogy mindeme nagyarányú föllendülést intézményes alkotás, országos törvény nem szabályozta, az merőben csak az ő határozott, erélyes egyéniségökhöz volt kapcsolva. Innen az a gyors lazulás, mely a főnemesség bandérium-állítási buzgólkodásában észlelhető, mely aztán a szokáson alapult egész hadrendszert is teljesen felbontotta; innen, hogy a nemesség is, követve a nagyok példáját, hanyagul, rendetlenül teljesítette fölkelési kötelességét, szegényebb része épen fegyvertelenül, bottal kezében vonult táborba. így már Zsigmond idejében a királyi hatalom és tekintély rovására megerősödött olygarchia kezdett megfeledkezni az államnak tartozó kötelességéről s a maga hasznát nem átallotta elébe tenni az ország érdekeinek, a nemesség pedig hova-tovább arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ország védelme a király kötelességét képezi, és csak ha nagy veszély fenyegeti a hazát, melynek elhárítására a királyi sereg nem elégséges, akkor — és csakis akkor — tartozik a határokon belül légyvert fogni a haza védelmére, de sem a határokon túlmenni, sem 15 napnál tovább a táborban maradni nem köteles. Hogy ekkor is vonakodva nagy része hogyan jelent meg, most láttuk. A helyzet, tekintve a török hatalom félelmetes terjeszkedését s más oldalról is fenyegető háborús veszedelmeket, gyors orvoslást tett szükségessé. Zsigmondnak érdeme, hogy amint felismerte a bajt, sietett is gyógyítására. Már 1433-ban felszólítja a megyéket, hog}' a nekik megküldött javaslatokat vegyék tárgyalás alá és gondoskodjanak a hadügy szabályozásáról. E királyi javaslatok főbb pontjai a főurakat zászlóaljaik pontosabb kiállítására kívánják szorítani; a nemességet pedig, minthogy annak személyes felülése a mondott alakban szinte értéktelenné vált, arra, hogy a maga soraiból bizonyos számú, de jól fegyverzett vitézt küldjön; új elem gyanánt jelentkezik a javaslatok azon kívánsága, hogy a nemesség birtoka arányában jobbágyaiból is állítson ki fegi'veres csapatokat a