Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

26 de évenkint kétszer is szaporítanak. Ez az oka, hogy oly hirtelen pusztítanak el nagy területeket. Főleg az idősebb fákban tanyáznak, a fiatal csemetékben alig fordulnak elő. Ezekben a szilfákban a vörösbarna szilfa-szú él (Hylesinus Kraatzi. Eich.) a Scolytus muitistriatus. Marsh, szomszédságában. A tölgyfarakás között találtunk hőscincért is, a Cerambyx heros L. ott üldögélt a fahasábon. Ezeket a szép nagy, nyalánk állatokat főleg a cser- és tölgyből kifolyó nedv nyalogatásakor lephetjük meg. Egyébként figyelmükbe ajánlom, hogy rovarfogásnál a többet ésszel, mint erővel közmondás érvényesül. Csalogassuk a bogarakat közelünkbe. Sokféle szerrel keríthetjük hálóba a rovarokat. így pl. drótrakötött egér, ürge vagy más apróbb állatot akasztunk egy ágra. Nemsokára összesereglenek a dögbogarak rája. Mocsárvízzel megtöltött tál fölé tegyünk üveget, s azt fogjuk tapasztalni, hogy vízi rovarok a mocsárvíz szagára oda repülnek s az üvegen nem tudván mozogni, könnyű szerrel gyűjthetjük őket össze. Tegyünk egy üvegbe két rész sört, egy rész mézet s egy darabka kenyeret morzsoljunk bele. A napon e keverék huszonnégy óra alatt megerjed, felrázzuk, teszünk bele még pár csöpp rumot és almaszeszt. Bekenjük a fa derekát körülbelül egy méternyi magasságban e péppel, úgy egy tenyérni szélességijen. E rovarcsalogató kertekben, erdőtisztáson és széleken igen jónak bizonyul, vele szép zsákmányra tehetünk szert. A fa kiszivárgó nedvét is szeretik a rovarok nyalogatni. A fa megfúrásával beáll ugyan a szivárgás, de mivel ez eljárással megrongáljuk a fát is, nem aj nlható. Különösen a cincérek, a cser (Cerambyx cerdo. Scop), a gyászcincér (Morimus funereus. Muls.), a szövő (Lamia textor. L.) stb. szeretik az ily nedveket, de a virágbogar- k, méhek, darazsak, legyek, lepkék is tömegesen szoktak jönni e csalogató ételre. A kis szigeten gyűjtöttünk néhány daliáscincért (Acanthocinus aedilis. Fabr.) ködös, felhős rajzú Haplocnema nebulosa. L. s H. curculionidest, fekete, kávébarna, kétsikos és hétsikos cincért, tűzbogarat. A nyárfák- és fűzfákról hullottak esernyőnkbe a szép kékeszöldbe hajló színű nyárfalevelészek (Lina populi. L.), zsákos bogarak (Clythra quadripunctata. L.). Ezek az érdekes állatok egész nyáron találhatók. Most rakták le petéiket a levelek alsó szélére. Apró fehér álcáik összefurkálják a levéllemezt. Más években tömegesen találtam a gledicsiasövényen. Álcája szemétből kis zsákot csinál magának, sőt télire még be is födi s odatapasztja az óvatos jószág valami szilárd testhez, nehogy a szél elsodorja. Az érett bogár kibújik szép ruhában a zsákból, s vígan éli le élte hátralevő napjait. A fűzfákról sok káposzta bolha (Haltica