Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

8 tanította az iskolában. Magával hozta ezenkívül a tanár munkakedvét, lelkesedését, pontosságát, szigorú rendszeretetét, alárendeltjei iránt való szeretetét és igazságosságát, szóval mind olyan tulajdonságokat, amelyekkel bámulatos sikereket ért el. Itt nem csengettek előadásra, mint az iskolában, mégis a kormányzót már a hajnali harangszó kint találta a szántóföldeken, ahol utána nézett a munkának, s a déli harangszó vetette haza. Kocsin járta be a rengeteg terjedelmű birtok egy-egy részét, amint napról-napra ki volt tűzve. Telefon nélkül is tájékozva volt, hogy az uradalomnak ebben vagy abban a részében mit dolgoznak, mert hiszen tudta pontosan, hogy a 32 ezer katasztrális holdnak melyik tábláján mit vetettek. Ebéd után elintézte a postáját s öt óra tájban megtekintette a ménest, amelynek fejlesztése egyik főgondját képezte, s amelynek hírességére olyan büszke volt. Ezután néha fölkapott kedves lovára, s lovon járta be a birtok egyes részeit, amelyeket délelőtt nem látott. S ez így ment 23 éven át napra-napra, kivéve a téli időt. Fáradtságot nem ismerő, önfeláldozó munkásságával és nagy tudásával az előszállási birtokot mintauradalommá tette, azt lehet mondani, újjáalkotta, támogatva munkájában egy lelkes tisztikartól, amelyet ő nevelt magának s a hűséges cselédségtől, amely humánus bánásmódjáért és a mások munkáját méltányoló igazságosságáért úgy megszerette, hogy tűzbe ment volna érte. Valóban büszke lehet munkájára, nemcsak azért, mert az előszállási uradalmat modern felszereléssel és az újabb gazdasági elvek érvé nyesítésével mintagazdasággá tette, hanem főképen azért, mert ezáltal rendjének új erőforrásokat teremtett s lehetővé tette, hogy rendje meg tudjon felelni magasztos kulturális feladatának. E feladat teljesítése évről-évre nehezebbé válik. A növekvő igények, a fejlődéssel járó újabb meg újabb kiadások, a bajai főgimnázium átvétele, a budapesti rendi tanárképzőintézet felállítása, a rendi gimnáziumoknak színvonalon való tartása mindig nagyobb meg nagyobb terhet rónak a rendre. Ilyen viszonyok között a rendtagok 1891-ben, mikor Supka Jeromos halálával megüresedik az apáti szék, az előszállási jószágkormányzóra gondolnak ; tanúi voltak annak a munkának, amelyet Előszálláson végzett, s épen azért őbenne látják a vezért, aki majd erős kezekkel vezetvén a rend kormányát, a nehéz viszonyok között is biztosítani tudja a rend anyagi erőforrásait, jóllétének, haladásának, fejlődésének alapját. A rend tagjai jól számítottak, mert Vajda Ödön 18 éves apátsága alatt a rend az anyagi és szellemi virágzás igen magas fokára jutott.