Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

35 Ezek a szép intelmek hatottak is egy ideig. Nero uralkodásának első öt évét méltán nevezi a történelem az imperátor „aranykorszakának." Az első halálos Ítéletnél, melyet alá kellett irnia, még igy kiáltott fel: „Ó, bárcsak ne tudnék irnil"

1) De közben anyja egy percig sem pihent. Amint rávette férjét Nero adoptálására (mit Claudius csak vérszerinti fiának, Britannicusnak, mellőzésével tehetett), reá sem volt többé szükség; el lehetett tenni láb alól. Itt ismét legjobb lesz kezünkbe vennünk hűséges „vándorló tükrünket," Tacitus Evkönyveit. Locusta, a hires méregkeverő nő, még elég figyelmes volt Claudius iránt, mert kedves ételében, a csiperke gombában adta be néki ölő mérgét. Csodálkozott is az ínyenc császár, hogy az egyszer sehogysem ízlik neki az étel. Ám a méreg kívánt hatása sem akart jelentkezni. Claudius ittasságán vagy teljes petyhüdtségén egy-két pillanatra megbénult a gyilkoló méreg ereje. Elhűlt, elképedt az egész császári udvar, egyedül Agrippina nem vesztette el fejéi. Odaintette Xenophónt, aki azután hamarosan végzett a császárral. Az udvari orvos jól tudta, hogy fejével játszik, mert Tacitusként a hihetetlen gonosztettek döntik ugyan az aranyt, de nagy kockázattal járnak. Biztos kézzel dugta bele Claudius torkába a már előre elkészített ecsetet, szinleg, hogy hányásra ingerelje, valójában pedig, hogy a gyorsan ható méregbe mártott toll örökre elnémítsa a már oly alkalmatlan uralkodót. A tizenhét éves Nero erre oda állott a katonák elé Burrusnak, a testőrség főnökének, kíséretében. Alkalmas beszédet intézett hozzájok, igért nekik egy-két ezer korona jutalmat és ellenmondás nélkül császárrá lett. Tacitus előadása szerint a testőrök eleinte húzódoztak ugyan és jobbra balra tekingetve kérdezgették, hogy merre van Britannicus, a törvényes örökös, de azután elcsitultak Mivel senki sem ellenkezett, hát ők is egy húron pendültek a többséggel. A cél azonban csak félig volt elérve. Az elvetemült császárné ugyanis azért ölette meg férjét, hogy ezentúl maga uralkodhassék korlátlanúl: a-fiatal császár legföljebb a cimet viselje. Arra nem is számított, hogy szemben találja magát Burrussal és Senecával, akik teljesen uralkodnak az ifjú imperátor lelkén. Jnvitus (Burrus) invito t|uum eluntam protulisset, traderetque, exclamasti : „Vellem nescire ljtteras!"- Sen. de Clem. II. 11. V. ö. ezenfelül Suet. Nero. VI. 10. 3*