Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

33 Ahol a jó ember épp úgy retteg, mint a gonosz, az elszántság néni fog visszariadni a veszélytől. Gyönge kötéllel veszik körül vadászatkor az erdőt, és a gyönge háló meg a rajta lévő vörös tollak visszariasztják a vadakat. De ha a vadász hátulról rájuk nyilaz, a vad megkísérti a menekülést és végső szorultságában keresztül gázol mindazon, amitől az imént még lelt és rettegett. Legrettenetesebb az elszántság, melyet a végső szorultság csikar ki ; mert a végső szükség félelmes erőt kölcsönöz. Acerrima virtus est, quam ultima necessitas extundií. \ kegyetlen, vérre szomjas, bősz fejedelem előtt minden gyanús; sem barátainak hűségében, sem hozzátartozóinak vagy gyermekeinek szeretetében nem bizhatik.

1) A természet a jó fejedelem mintáját a méheknél mutatta meg. A királyné cellája a legtágasabb, középen van a legbiztosabb helyen ; tündöklő alakja nagyságban és pompában valamennyiét felülmúlja. Nincs semmi dolga, és mégis ő kéri számon a többi munkásságát. És csak egy királynét tűrnek meg. De főleg abban különbözik dühös és harcias népétől, hogy neki nincs fulánkja. Nem akarta a természet, hogy kegyetlen legyen, és hogy bosszúját életével fizesse meg. Elvette tehát tőle a fulánkot és fegyver nélkül hagyta haragját. És mégis, ha a királyné elpusztul, szétzüllik az egész raj. Nagyszerű mintaképe ez a jó fejedelemnek ! Vagy miért hívjuk a királyt a „haza atyjá"-nak? Hogy úgy bánjék alattvalóival, mint a jó szülő, ki néha szelíden megkorholja, máskor megfenyegeti, itt-ott pedig meg is fenyíti rossz gyermekeit. Emlékszem, hogy Erixo lovagot a római nép a forumon majd agyonszurkálta vas iróvesszőivel (stilusaival=graphiis), mert a szívtelen atya fiát halálra korbácsoltatta, Augustus császár tekintélye is alig tudta a nép dühe elől megmenteni T. Arriust fia meg akarta gyilkolni. Az atya ezért számkivetésbe küldötte elvetemült gyermekét. Mikor a dolog kitudódott, senki sem neheztelt V. ö. Petrarka Epist. seniles lib. XIV. 1. Francesco di Carrarához (1373. nov. 18.), melyben a 14. század fejedelmének ideális képét rajzolja meg : „Ne légy polgáraid ura, irja Padua urának, hanem a haza atyja; amazokat szeresd, mint gyermekeidet, sőt tenmagadat. Csöpögtess beléjök szeretetet magad iránt, nem pedig félelmet, mert a félelemből gyűlölet támad. Fegyvereidet, rendőreidet és zsoldosaidat az ellenség ellen fordíts —• saját polgáraiddal szemben semmire sem mégy a testőrséggel, de a puszta jóakarattal igen is beérőd ; persze csak azokat a polgárokat értem, akik az állam fenntartását óhajtják; mert aki naponkint változást forgat az elméjében, lázadó és az államnak ellensége." Burckhardt, A renaissancekori műveltség Olaszországban. I. 10. 2