Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

24 Nincs tehát miért kívánnia a bölcsnek, hogy rettegjenek tőle. Az sem igaz, hogy a haragot nem lehet elfojtani. Mert némelyek például erős akarattal annyira fegyelmezték magokat, hogy soha még mosolyra sem nyílott ajkuk. Mások örökre lemondtak a borivástól vagv más élvezetekről. Egyik képes majdnem állandóan virrasztani, a másik hosszabb gyakorlat után a legvékonyabb kötélen is végig tud szaladni. Szóval mindent elérhet a lélek, amit magára parancsol. Quodeuvque sibi imperavit animus, obtinuit. De most térjünk át a harag gyógyítószereirc. Legelső helyen kell említenünk a nevelést. Mert könnyű a még gyönge lelket rendbe szedni, de a velünk nőtt vétkek annál nehezebben irthatok. Legtöbbet használ, ha a gyermek mindjárt eleve üdvös oktatásban részesül. De itt nagyon lelkiismeretes körültekintés szükséges. A gyermeket sohase kényszerítsük arra, hogy porig alázkodva esedezzék; a könyörgésnek sohase lá~sa hasznát, inkább előbbi cselekedetei, vagy a jövőre tett Ígéretei nyomjanak a latban. Mikor pajtásaival versenyez, se leverni, se haragra lobbanni ne engedjük. Legyünk rajta, hogy összebarátkozzék azokkal, kikkel mérkőzni szokott, és hogy a versenyben ne ártani, hanem csupán győzni óhajtson. Valahányszor fölülmúlt valakit, vagy valami dicséretest követett el, éreztessük vele, de elbizakodni ne hagyjuk. Főleg a tunyaságtól és a gyönyörök ártalmas légkörétől óvjuk. Semmi sem gyarapítja úgy az indulatosságot, mint a gyöngeséget elnéző, sőt becézgető nevelés. Minél többet engedünk meg a dédelgetett egyetlen gyermeknek, annál romlottabb lesz a lelke. Nem tűr el semmiféle bosszantást, kitől sohasem tagadtak meg semmit, akinek könnyeit a gondos anyai kéz mindig letörülte, és akinek nevelőjével szemben is igazat adtak. Különösen el kell zárnunk a gyermek fülét a hizelgések elől! Halljon mindig igazat, néha féljen, de állandóan tartózkodó legyen, az idősebbek előtt keljen föl, és semmit se erőszakolhasson ki haragos követelőzéssel. A gyermek mellé csöndes, szelidlelkű nevelőket és tanítókat adjunk. Minden gyönge környezetéhez alkalmazkodik. A dajkák és nevelők szokásait átviszi a növendék az ifjúkorba is. Mikor egy Platónál nevelkedett fiú visszakerült szüleihez és atyját pörlekedni látta, így szólt: — Platónál ilyesmit sohasem láttam. Nincs kétség benne, hogy előbb utánozta atyját, mint Platót. A gyermeket mindenek előtt sovány élelmezésre szorítsuk, olcsó ruhába öltöztessük, és úgy bánjunk vele, mint kortársaival. Ennyit a gyermekekről!