Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

19 Ilyen növendékkel szemben, olyan anya mellett, minő a Néróé volt, következetes szigorúsággal föllépni képtelenség lett volna. Senecának meg kellett elégednie azzal, hogy növendéke hajlamaira építse nevelői működését, amennyiben azok nem voltak éppenséggel rosszak. így történhetett, hogy lelkes előadásával és a minden ember szivében szunnyadó becsületérzés fölkeltésével jobbra és nemesebbre ösztökélte tanítványát. Ebben irói hírneve is nyomhatott valamit. És ha irói tevékenységét nevelősködése alatt is folytatta, jó részben azért tette, hogy növekedő tanítványának megszívlelendő olvasmányokat nyújthasson, akárcsak Fénelon XIV. Lajos unokájának, a burgundi hercegnek. Sőt bizonyára az a cél is ott lebegett a nevelő előtt, hogy azon tetszésnél fogva, melyben részesültek, tiszteletet szerezzenek számára Nero előtt. Hiszen az imperátor személyét egyáltalán nem sérthették a közönségnek szánt művek, jóllehet minden soruk a jövendőbeli uralkodónak szólt. Ilyen célzattal született meg a „de ira" és „de clementia" c. mű. Az elsőt ugyan saját Novatus nevű bátyjához intézte a bölcs nevelő, de épp úgy Nérónak szánta, mint a „de clementia" ciműt, melyet már egyenesen a trónra jutott császárnak ajánlott. Mi is lehetne kívánatosabb és szebb egy fejedelemnél, mintha a haragtól tartózkodik, az irgalmasságot és krgi/elmet pedig a legnagyobb mértékben gyakorolja. Figyeljük meg, hogy oktatja Novatus személyében a világ uralmára kijelölt Nérót.

1) *) F'- gyönyörű részletekben bővelkedő művekből csak llosculi-kat, szemelvényeket közölhettünk. Legtöbb helyen híven fordítottuk az eredetit, de sokszor be kelleti érnünk az értelem visszatükröztctésével Nem egyszer a sorrendet is kénytelenek voltunk megbolygatni, mert a laza szerkezetű fejtegetések gondolatmenetének követése minket is gyakori ismétlésre csábított volna. Az összefüggést igy sem sikerült mindenütt megteremtenünk, mert talán Seneca egyik munkájára sem illik úgy rá Caligula gúnyos mondása, mint a szóban forgó könyvekre. Tudvalevőleg Seneca volt az első, ki sajátságos, eladdig szokatlan apró mondataival megalkotta azt a stilust, melyet nagy tisztelője, Diderot „un slyle háché"-nak, mi azonban inkább „style coupé"-nak, aprózott, vagdalt irálynak nevezünk. Ez a stilus a régi, Cicero szentesítette körmondatok helyett különös szeretettei alkalmazza az apró, rövidebb lélekzetű mondatokat. Csakhogy Scnecánál ez a könnyű, világos, áttetsző irály a szerkezet lazaságát eredményezte. Lépten-nyomon érezzük az összefüggés hiányát, melyet Caligula szellemesen „sine calce arená"-nak, vagyis mész nélkül való homokszemeknek mondott. Ebben a homokban mindenesetre nagyon sok az aranypor és gyöngyszem, de az egybetartó, összetapasztó mész majdnem mindig hiányzik. Gyakori kérdések, kettős tagadások, ötletes, velős mondások és felkiáltások zavarják az előadás folyamatosságát. Virághíines mező irónk gondolatvilága. Nem igen válogat, ha rátéved, hanem csak úgy rendszer nélkül tépi és kötözi csokorba az illatos, élénk szinű virágokat. Bizony akárhányszor a csokor szélén ugyanaz diszlik, ami a bokréta közepén. Ezért kellett nekünk is néha az első könyv kivonatolása közben a második-, sőt harma2*