Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

18 III. Seneca nevelői munkássága. Könnyű elképzelnünk, minő kényes helyzetbe került Seneca, mikor Nero nevelésére vállalkozott. Agrippina semmivel sem volt erkölcsösebb az eltaszított Messalinánál. A külsőségekre talán jobban ügyelt, de amellett kapzsi és uralomra vágyó volt, kész minden erőszakosságra. Mikor meghallotta a jósoktól, hogy fia uralkodó lesz ugyan, de majd megilleti, így kiáltott föl: „Mit bánom én, csak uralkodó lehessen I" Nero atyja, a már korábban elhunyt Domitius Aenobarbus, a legdurvább emberek közé tartozott. Egyik felszabadított rabszolgáját pl. azért végeztette ki, mert nem tudott vele versenyt inni; egy római lovagnak a forumon szemét ütötte ki, s a „via Appiá"-n egy lassú gyermeket készakarva elgázolt. Jellemző lehet reá meg fiára is, amit Nero születésekor mondott. Szerencsét kivánó barátai előtt ugyanis kijelentette, hogy tőle és feleségétől csak szörny születhetett, ki az egész világot romlásba dönti.

1) Agrippina eleinte alig törődött fia nevelésével, kivévén, hogy a filozófiától már akkor elvonta, mint amely nem illik uralkodó emberhez. A fiú irányában semmi gyöngédséget sem tanúsított, sőt keményen bánt vele, és ha termeiben fölkereste, szigorú és komor tekintettel, „truci ac minaci vultu" fogadta, hogy az uralmat állandóan megtarthassa fölötte. Viszont Nero, ki Seneca előtt egy táncos meg egy borbély vezetése alatt állott, éppen nem volt tehetségtelen, amint Tacitus soraiból kitetszik, inkább élénk szellemű; azonban változékony természete visszariadt a komolyabb tanulmányoktól. Szeretett vésni, faragni, festeni, énekelni és lovakat hajtani, sőt néha versírással is igazolta képességeit. Emellett félreismerhetetlenül és nagyon korán jelentkeztek nála atyja bősz természetének vonásai. Seneca mindjárt első érintkezésre fölismerte benne az oroszlánt, melyből a vérszagra azonnal kitör a vérre szomjas természet.

2) Érdekes, hogy Nero azon a napon született, melyen Tiberius meghalt. Mintha a zsarnok lelke csak azért hagyta volna oda elhasznált porhüvelyét, hogy meg gyűlöletesebb zsarnok testébe költözzék, mondja Beulé, Augustus családja és kora 129 1. I-d. még Suet. Nero, VI. 2) „Seneca erudiendo Neroni in palatium adductus saevum immanemque et sensit cito et mitigavit, inter familiares solitus dicere, non fore saevo illi leoni, quin gustato semel hominis cruore ingenita redeat saevitia." Sehol. Juven. 5, 109.