Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

10 és kérlelhetetlen ostorozójá"-nak nevezi, ezenfelül szinte elragadtatással beszél sok, egészen keresztény szellemű („paene divinitus") kijelentéséről. Szent Jeremos meg már egyenesen kereszténynek hiszi a pogány bölcselőt, és besorozza az egyházi írók közé, mert Sz. Pál és Seneca állítólagos levélváltását valódinak gondolta.') Ettől kezdve valóságos keresztény tekintély számba megy. Teszem a toursi zsinat 567-ben egy erkölcsi tétel érdekében a leghatározottabban Senecára hivatkozik. A középkorban „Flosculi"-kat, azaz szemelvényeket készítettek szemenszedett mondásaiból; a könyvnyomtatás föltalálása után pedig nemcsak összes műveit adták ki és használták fel bitvédelmi célokra, hanem keresztény szellemű helyeiből „Seneca christianus"-t is szerkesztettek. 2) Ezzel szemben számos kisebbítője mind Suilliusnak, a Seneca-korabeli római ügyvédnek, elfogult vádjaira épít, és bölcselőnket jellemtelen, kapzsi pogánynak tartja. Természetesen ugyanez a tábor Seneca nevelői munkásságát is lesajnálja és bevett szokás szerint eredménytelensége utána Ítéli meg, hiszen ő nevelte Nérót. Jelen kis tanulmánynak célja éppen az, hogy bebizonyítsuk, mennyire egyoldalúlag és igazságtalanul Ítélkeznek Seneca ellenségei. Feledik, minő körülmények között jutott hősünk a császári udvarba és milyen családba került. Ezért röviden jellemezzük majd a császárságot, lefestjük a császári udvar erkölcseit és akkor bátran odakiálthatjuk Seneca kisebbitőinek Diderot kifakadását: „Éljétek bele magatokat a nevelő és miniszter idejébe, Claudiiis és Nero napjaiba és — tegyetek másképpen !" Gyönge tollúnkat azon óhajtás irányítja, vajha Seneca nevelői buzgói kodásának vázolása és Nero rettenetes bűneinek ecsetelése okulásra és annak belátására késztetné ifjúságunkat, hogy a tanító szivén semmi sem üthet fájóbb sebet, mintha tanítványa az életben nem váltja valóra a hozzáfűzött szép reményeket. Olvassuk csak a „Prologus ad Dextrum Praetorio praefcclum in librum de Scriptoribus ecclesiasticis"-t, melynek Senecára vonatkozó rcsze így hangzik : „L. Annaeus Seneca Cordubiensis, Sotionis Stoici discipulus et patruus I.ucani poetae, continentissimae vitae fűit, quem non ponerem in catalago sanctorum, nisi me epistolae illae provocarent, quae leguntur a plurimis, Pauli ad Senecam et Senecae ad Paulum." 2) Ilyenféle törekvés eredménye Szilágyi S. 1740-ből való könyve : Keresztyén Seneca, azaz I.. Annaeus Seneca munkáiból kiszedegettetett cs XXXVIII. részekre osztatott keresztyéni virágok stb. és a Pozsonyban 18013-ban megjelent „Seneca christianus."