Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905

11 ben nincs művészet. Legföljebb a műveltség alacsony fokán álló embert elégítik ki. Ha számot akarunk adni arról, hogy miért van ránk hatással valamely műalkotás s miért gyönyörködtet bennünket, azt tapasztaljuk, hogy a műalkotások azért hatnak reánk, mert valami gondolat vagy érzés van bennök, szóval a műtárgynak mintegy a lelke szól hozzánk, az kelt bennünk valamely érzést. Például tárogatón halljuk a Rákóczi-nótát. A tárogató hangja gyönyörködtet bennünket, de ime egyszerre csak elérzékenyülünk, mintha szívünket szorongatná valami fájdalom. Mi okozta ezt ? Nem maga a tárogató hangja; a hangnak lelke is van: a letiport magyar nemzet fájdalma zokog belőle, az kapta meg a szívünket. Vagy ha a Talpra mu//yart vesszük példának, nem a szavak, nem a hangok hullámzása által keletkező ritmus, nem a rímek gyújtották fel a lelkesedés tüzét 1848. március 15-én azon közönség lelkében, amelynek Petőfi elszavalta, hanem a benne megnyilatkozó lélek, a Petőfi tüzes, szenvedélyes, szabadságszerető lelke. Ma is ez lelkesít, valahányszor szavalni halljuk. Mikor mélyen meghatva gyönyörködünk Munkácsi Krisztus Pilátus előtt cimű képében s a hivő lelkén szent meghatottság vesz erőt, ezt az érzést nem a színek, az alakok okozzák, hanem amit a művész ezek által kifejez: a kép lelke szól hozzánk. így van ez minden művészeti alkotásnál. Eszerint minden műtárgyban valami érzés, gondolat van kifejezve hallható vagy látható képben, formában. A költő értelmes szavakkal, a zeneköltő hangokkal, a festő alakokkal és színnel, a szobrász kővel vagy ércben, az építész kővel fejezi ki, amit gondol vagy érez és tudtunkra akar adni. Két fő alkotó része van tehát a művészeti alkotásnak : az eszme, (gondolat, érzés) a tartalom vagyis a mű lelke és az eszmének megérzékítése: az alak, a forma. Mindakettő föltétlenül szükséges. Hiába van az embernek valami nagy gondolata, valami magasztos, felemelő érzése, ha nincs birtokában a forma, a nyelv, amellyel gondolatait, érzéseit kifejezze, s másokkal éreztesse; az ilyen ember nem tudja lelkét embertársaival közölni, nem tud alkotni. S viszont hiában tanulja meg valaki bármelyik művészet nyelvét: a festést, a faragást, az ércöntést, a versírást, valamely hangszert, az éneket; ha nincs meg a lelkében a teremtő erő, nincs benne érzés, gondolat s nem tudja azokat alakítani, gondolatát, érzését pld. márványban vagy színekkel, hangokkal kifejezni, csak mesterember marad vagy legföllebb fölemelkedhetik a virtuózságig, de műremeket alkotni nem fog sohasem.