Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905

6 Ha nem is tudtuk volna már régebben, e gyűjtés alkalmával láthattuk, hogy milyen köztiszteletnek és közszeretetnek örvendett Kálmán Kolos Baján. S ezt nem pusztán tanári működésével érdemelte ki. Bármennyire elfoglalta is az iskola, mégis tudott időt találni, hogy résztvegyen Baja város társadalmi életében. Megfordult mindenütt az előkelőbb körökbe! épúgy, mint a középosztály családjainál, s minden iránt érdeklődő élénk szellemével, vagy műveltségével, kellemes társalgási modorával jóindulatot, tiszteletet, elismerést szerzett nemcsak magának, hanem az intézetnek is, amelynek tanára volt. Tevékeny szerepet játszott a város társadalmi mozgalmában, kulturális törekvéseiben. Tagja volt minden egyesületnek, társulatnak, amely valami nemes eszmének szolgálatában állott, szóval lelkesedett mindazért, ami szép, jó és nemes. Hosszú időn át viselte a Katholikus nöeijyesülel. titkári állását s fáradozott, dolgozott az egyesület érdekében oly buzgósággal, mint minővel minden dolgát végezte. A munka volt az eleme, az öröme, a boldogsága Úgy szeretett volna még dolgozni, de másképen volt megírva az élet könyvében. A múlt iskolai év derekán felújult régi baja, amelyben évekkel azelőtt annyit szenvedett. Orvosa pihenést, nyugalmat ajánlott neki, de ő nem tudott az ágyban maradni. Eljárt az iskolába, bár a tanítás kimerítette, s ilyenkor közben-közben helyettesíteni kellett. Az év végére meglehetősen helyreállott egészsége, s visszatért arcának egészteljes piros szine. Aki ezekben az időkben látta, dehogy gondolta volna, hogy napjai meg vannak számlálva s arca rózsái nemsokára el fognak hervadni! A nagy vakációban pihennie kellett volna vagy Wildungenbe menni, ahol évekkel ezelőtt csodálatosan meggyógyult régi baja. Ő azonban nagyobb útra indult Svájcba Julius végére már betegen tért vissza Szerelmesre, Zemplén vármegyébe, édes anyja s testvérei körébe, ahol teljes erővel kitört régi betegsége, amelyet már meggyógyítani nem lehetett. Eljött a szeptember hónap, az új iskolai év eleje, s nem állhatott be a munkába ő. akinek az iskola volt mindene. Micsoda lelki küzdelmei lehetlek e napokban, azt nem tudhattuk, csak sejthetik azok, akik őt jobban ismerik. Ezen lelki küzdelmek közben — úgy látszik — tisztába jött önmagával, tudatára jutott, hogy betegsége végzetes, s épen ezért haza kívánkozott Bajára. Szeptember 14-én este érkezett meg plébános öccse kíséretében, Teljesen össze volt törve, alig volt jártányi ereje, csak romja volt a régi