Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905

40 az agyvelőhöz. Sokkal jobb a Liibbke kiegészítése, hogy t. i. az apa és a jobb oldalon levő fiú a fejőkhöz kapnak. Ugyanezen kiegészítő képzettársulással dolgozik a történetíró is, mikor a följegyzéseknek s a hagyományoknak hiányos adatát iparkodik egységes képpé alakítani a kiegészítő képzetekkel, csakhogy a történetíró a mult igaz és hű ábrázolására törekszik, míg a költő el akarja képzeltetni és éreztetni akarja azt, amit ő lát és érez. A kiegészítő képzettársulásnak magasabb foka nyilatkozik meg az alakító kapcsolásban. Ez akkor áll elő, amikor homályos, álmodó, alaktalan benyomások hatnak a lélekre, s abban határozott képzeteket idéznek elő. A képzelet azután ezeket a határozott képzeteket átviszi az eredeti benyomásra s azt határozottá teszi, az alaktalant átalakítja. Az alakító képzettársulás működik bennünk, midőn például az esii félhomályban elmosódnak előttünk a tárgyak körvonalai, de mi a lelkünkben felébredt képzetek következtében határozott alakoknak látjuk a homályos és alaktalan tömeget. Ez az alapja a kísértetlátásnak, ez láttat velünk alaktalan sziklákban, kövekben emberi alakokat, templomot, szószéket, kővévált júhászt, aki bárányt tart a karján stb. Ez a kapcsolás a hegyi lakóknál működik legélénkebben, ahol az égbe meredő csodás sziklák elzárják a kilátást, s az egész vidéket borító köd nem engedi a tiszta látást. Ez a homályosság, amelyben inkább csak sejteni lehet az alakokat, mint látni, izgatja a képzeletet, amely vonzódik a rejtelmeshez, a titokzatoshoz és az eiinosódó, homályos vonásokból csodálatos alakokat teremt. Ez alakító képzettársítással alkotta Arany János kerek, egységes remekművé Ilosvai Selymes Péter száraz, hiányos adatait, homályos, elmosódó képeit. Ugyancsak a képzelet munkája az is, mikor az ember a maga érzéseit, sajátságait átviszi az élettelen dolgokra, s igy azokat mintegy meglclkesíti, megeleveníti. A derűit ég mosolyog; a nap lehajlik, hogy jobban lásson; a szélmalom hányja a czigánykereket; a lóca nyújtózik; az alkony üszköt vet az erdő fejére s olyan, mintha égne s folyna vére; a patak, mint a kergetett őz fut le a magasból a völgy mélységébe ; a felhő vándorol; a szellő suttog stb. Az átvitel alapja valami hasonlóság, amely egyrészt az élettelen dolgok s a természet tüneményei, másrészt az emberi hangok, mozdulatok s az emberi lélek egyes működései között van. A derültség például az emberi archoz hasonlít, melyet a mosoly bearanyoz, a szellő halk zúgása a susogásra emlékeztet stb. A képzettársításnak ezt a faját elevenítő vagy személyesítő képzettársításnak szokták nevezni.